A Biva-tó (琵琶湖, Biwako) Japán legnagyobb édesvizű tava, nagyobb és mélyebb a Balatonnál (alapterülete 672 km², legnagyobb mélysége 104 m). Fontos vízi útvonal, jelentős a halászata, és édesvízi gyöngyöt is tenyésztenek benne. A legenda szerint ugyanaz a földrengés hozta létre (biva vagyis lant alakúra formálva), amelyik a Fudzsi hegyet, egész pontosan i. e. 286-ban. Természetvédelmi terület, tájait sok költő, köztük Macuo Basó is megénekelte. [forrás: wikipedia]
Ōtsu (大津市) Shiga Prefektúra fővárosa, a tó déli partján található, Kiotótól nem messze. Fontos kikötőváros a tóparton, egy kis ideig még az ország fővárosa is volt, i.sz. 667-672 közt. Mivel épp Kyotoban voltam, ahol már letudtam az engem érdeklő helyeket, ez remek kis kiruccanás volt, csak hogy elmondhassam, hogy ezt is láttam. Mint a képek mutatják, felhős idő volt, kivéve, ahányszor elindultam vissza, előbújt a nap, hogy idegesítsen. Ócu a tó elsó, keskeny részén van, így ez nem a legjobb hely rálátni, meg azok a benyúló hidak is takarták, bár ment rajtuk szökőkút. Viszont egyszerű volt, még átszállni sem kellett, ugyanis a kiotói metró félúton vonattá változott, és odavitt. Igaz, erre nem jó a JR Pass, de volt épp egy Kansai Thru Pass jegyem, amin JR-on kívül mindent visz a kőrnyéken. Szép, kék kocsik. A városban aztán elmentem a Seiyu szupermarketbe, amiről már a zöldségfagyik kapcsán volt szó.
