Szőlősnek vettem, de aztán jobban megnézve rumos-mazsolás, és tokiói. Már csak a szép doboz miatt is megérte, de igazán finom! Amolyan puncsízű, fehércsokis, és érezni benne a minimális alkoholt is – 0.056%. Aki nem bírja, valamint a gyerekek vigyázzanak vele, írja a figyelmeztetés. Mindenesetre személyit nem kértek, hogy megvehessem. :) Azt hiszem, a reptérről való, de láttam a Tokyo Station alagsorában is. Olvass tovább
A linket itt találtam, a könyv pedig itt olvasható.
Baráthosi-Balogh Benedek: Japánföldi bolyongások (1928) – bár úgy tűnik, maga az utazás 1903-ban történt. Szórakoztató, érdekes olvasmány, igazi időutazás, amely nemcsak a régi kortól való eltérésekre, de a máig megmaradt japánságokra is rávilágít. Elsőként azonban a fenti, első bekezdés gondolkoztatott el, mivel épp pár perccel előtte nézegettem finnyás arccal az átszállásos repjegyeket, amelyeknél a reptéri várakozással akár 18 órára is nyúlik az út. Ugyan már ki teszi ki magát ekkora fáradalmaknak. Amikor 15 nap szibérai vasút is kellemesen odarepít… :)
A Tokyo Skytree (東京スカイツリー) a maga 634 méterével a világ legmagasabb tornya, és így egyben a legmagasabb építmény Japánban is – a világon pedig (ha nem csak a tornyokat számítjuk) a második helyezett a Burj Khalifa után. 2008-ban kezdték felhúzni, és 2012-re épült fel, az év májusában nyílt meg, Tokió Szumida kerületében, Aszakuszától nem messze. A torony elsősorban tévé- és rádiósugárzásra szolgál, de 350 ill. 450 m. magasságban kilátó is található benne. Igen érdekes építmény, az alapja háromszög alakú, de homorú és domború ívekkel szegélyezett, csavart szerkezete kör keresztmetszetűvé alakul. Magassága sem véletlen, a 634 számok szótagai: 6 (mu), 3 (sa), 4 (shi), a terület régi nevét – Musashi – adják ki. Olvass tovább
A blog olvasói tudhatják, hogy a több, mint 200 féle, japán Kit Kat variációt szorgalmasan kóstolgatom, ám ezúttal elsétáltam a kínálat mellett. De azért elmentem megnézni, a már említett, esős napon a nemrég nyílt, új üzletet, úgyis a Tokyo Stationre vitt az utam vonatjegyügyben. Itt, a Daimaru nagyáruházban található az elsőként és egyedül csak Japánban létező Kit Kat márkabolt, ill. „Chocolatory„, amelyben a szokásos csokik helyett díszesen csomagolt, exklúzív variációk kapható drágán, kevés, szerintem érdektelen ízben. Ennek már nem dőlök be. :)
A csokikat egy neves, japán cukrász, Yasumasa Takagi receptje alapján csinálták, de a látványos kirakatban ugyanazt a pár ízt lehetett csak látni, krémsajtos és matcha tea-szójás csokit. A kis csomag 432 yen (4 db.), a 12-darabos 1200-ba került. Egy ugyanilyen üzletet találunk Ikebukuro állomás keleti oldalán is, akit érdekel.
a Burger King kezdte
Mielőtt a fekete hamburgerre térnénk, egy kis bevezető a beszámolókhoz, amik lehet, hogy most időrendben lesznek (vagy nem). Továbbra is 2-ig vagyok fenn, de már nem biztos, hogy a két hete volt utazás miatt, csak fárasztóak a reggelek. Tulajdonképpen posztolhattam volna a helyszínen is, de ott végképp nem volt időm, vagy legalábbis nem szántam ilyesmire. Nyári időszámítás hiányában már október végén is d.u. fél 5 körül ment le a nap Japánban, és már azelőtt bezárt a legtöbb látnivaló, így kénytelen voltam korán kelni, a hotelből úgyis menni kell. Esténként aztán a készülődéssel, fotómásolással, ruhamosással és bolti kaja evéssel sokszor későig fenn voltam. Meg úgy napi átlag 350km-t utaztam is. Úgyhogy a történtek utólag kerülnek leírásra – másrészt meg inkább a kedves olvasóknak kéne szabadkozniuk a hozzászólások elmaradása végett. Érdekel még valakit rajtam kívül az egész?
