Phorpa

Phörpa (aka The Cup; Isteni Játék – bhutáni film, 1999)
imdb— —trailer

Na megnéztem. Néha nem is tudtam, sírjak vagy nevessek, olyan édi. Vicces, de nem az olcsó poénok, hanem a szívmelengetőek módján. És persze mélységesen bölcs és szép. Nem tudom, a rendezőnek (Khyentse Norbu) hogy sikerült elsőre ilyen jó filmet csinálni, és aztán másodikra is (Travellers and Magicians)… alig várom a következőt. A film Indiában játszódik, áttelepült (menekült) tibeti szerzetesek közt, akik rá vannak kattanva a focivébére. Éjjel kiszöknek meccset nézni, aztán lebuknak, csodálatosan emberiek végig. A csoportos ima közben elalszanak, vagy papíron leveleznek, mint mifelénk a gimisek a pad alatt, hogy éppen ki játszik aznap este. És mégsem csinálnak hülyét magukból, vagy a vallásból, ezzel együtt, sőt ezzel még többként képviselik. Mert így már nem csak a levegőbe száll el a keleti bölcsesség, hanem látjuk, ahogy a tartalma valóra vál. A film elején viszonylag több utalás is volt Tibet kínai (nehéz) sorára, a finom és szelíd üzenet jól átjön. És persze szóba került a modern világ is, a sok veszély, hatás. Talán épp erről szólt a bőrös tanmese a végén, hogy nem kell az egész földgolyót beborítani vele, hogy ne törje fel a talpunk, elég a lábunkat. A saját démonainkat kell csak legyőzni.

Ki tudja, talán (Korea és Thaiföld után) Bhután is be fog robbani a keleti filmvilágba, így, állórajtból. Ráadásul ebben a filmben is, ahogy a későbbi Travellers and Magiciansben, amatőr szinészek játszanak. Hogy honnét került elő ennyi tehetséges ember? A vérprofi arcjátékot és tanult színészkedést talán a hit pótolja, a beleélés, a buzgalom. Egy ilyen nagyszerű filmben bárki szárnyakra kapna. Itthon is bemutatták, VHS-en megjelent 2001-ben, eredeti tibeti nyelven és szinkronnal is. Már nem kapható, de az odeon tékáiból ki lehet kölcsönözni. Ez a film volt egyébként Bhután legelső Oscar nevezése.

Olvass tovább

Kategória: Bhután, FILM | Címke: | 2 hozzászólás

Soft Ballet

Tegnap Soft Ballett hozott a postásbácsi. Japán szintipop zenekar.

Elektronikus-indusztriál-darkwave-newwave-szintipop… sokfélét játszanak, alapvetően elektronikus, egy kicsit dark, eléggé new wave-es, és sokszor pörgős, durva, ipari vagy éppen rockos vagy nyálpop. Tulképp fogalmam sincs, képtelen vagyok kategorizálni. Hasonló bandák: New Order, Depeche Mode, Soft Cell… A nevük is így jött: Soft Cell-ből a Soft és a Spandau Ballet-ból a Ballet. Leginkább a 90-es évek első felében, közepén nyomultak, aztán szétmentek, majd nemrég újra össze. Nyugati füllel is emészhető zene, sőt, amikor toppon voltak, olyanok remixelték dalaikat, mint pl. az Orbital, a Pop Will Eat Itself, Cabaret Voltaire vagy az EMF. A legtöbb dalt ráadásul angolul éneklik, jó kiejtéssel. S nemcsak okosak, még szépek is, különösen az énekes :). Egyébként hárman vannak: Maki Fuji, Ken Morioka és Ryoichi Endo. 1989 óta jelennek meg albumaik, legutóbb 2002-ben. Sajnos a Twist and Turn c. remixalbumuk pont nincs meg, pedig igen kiváncsi lennék az EMF-es remixre, mivel őket is nagyon szeretem (Unbelievable). Kedvenc dalom mégis a Form-ról a Noone lives on Mars (mp3), bár a többi közül kicsit kilóg, ez a dal tisztára Joy Division-ös, remek kis gitárszólóval. Íme a diszkográfia. Belehallgatnivalókat igen nehéz a neten találni, csak a ebben a boltban van egy-két dal, itt pedig egy album végig realben és wma-ban meg egy másik is.

Kategória: JAPÁN, ZENE | 7 hozzászólás

The Hypnotized

Eolguleobtneun minyeo (aka Faceless Beauty) – Korea, 2004
rendező: Kim In-Shik, fsz: Kim Hye-Su, Kim Tae-Woo
http://www.imdb.com/title/tt0419730/

[Figyelmeztetés: 1. nem biztos, hogy másnak is (ennyire) tetszeni fog.
2. csak 18 éven felülieknek! Van benne egy-két zavarbaejtő xxx rész.]

A film zenéjéről már volt szó, bele lehet hallgatni.

Olvass tovább

Kategória: FILM, KOREA | Címke: | 19 hozzászólás

Travellers and Magicians

(2003, Bhutan) imdb– –website– –trailer– –dvd

Nagy várakozásokkal tettem be a lemezt, mivel ez az első, a Bhutáni Királyságban forgatott film, és egyben az első bhutáni film amit láttam, a kettőből, ami létezik :)
Dondup, az edzőcipős ámde tradicionális térdzokniban és köpenyben utazó jóképő férfiú nagy sietségben van, lekéste a buszt, amivel a városba juthatna a világvégi faluból a hegyeken át, hogy ott aztán Amerikába induljon, álmai földjére. Bhután mesés hegyvidéki vadonjai közt nem ő az egyetlen, aki a tömegközlekedési eszközök hiányában a bejárhatatlan távolságokat stoppolással igyekszik áthidalni, hamar konkurenciára akad egy almaárus és egy szerzetes személyében. Végül közösen indulnak el, és csatlakozik még hozzájuk egy falubeli kereskedő a gyönyörűszép lányával, s a többnapos araszolást a szerzetes sztorizgatással teszi szórakoztatóvá: elmeséli egy férfi misztikus, buja és gyilkossággal fűszerezett történetét. Egy férfiét, aki elvágyódott a szülőhelyéről, hogy jobb és izgalmasabb életet élhessen.

Elég szimpla sztori, és mint egy perc alatt bárki rájöhet, a mese nyilván arról fog szólni, hogy ne hagyjuk ott a szép bhutáni falut a szép lánnyal, a csúnya, ismeretlen Amerikáért. Sebaj. A táj gyönyörű, az utazás még így is megéri, hogy azt hisszük, tudjuk hova vezet. Sok bölcsességet szór közben a hangszerét is szépen pengető szerzetes, néha találó, néha már kicsit demagóg módon. A szinészek, s különösen a főszereplő játéka kiváló, átérezzük a történéseket, még ha kintről túl könnyű is átlátni a sztorit, hamar bent találjuk magunkat a szép és tanulságos utazásban. Aztán ahogy a főhős is lassan leszokik az autóra váró távolba révedésről, úgy húz minket is a jelenbe a film, már nem keressük a végét, és csak egy kicsit zavar, hogy végül nem is találjuk: egyszercsak ukmukfukk jönnek a feliratok.

Olvass tovább

Kategória: Bhután, FILM | Címke: | 2 hozzászólás

Kure Kure Takora

Gimme Gimme Octopus

Nemrég került hozzám egy, a 70-es évek elején Japánban vetített televíziós gyerekshow első 22 epizódja. Hát, ezt nyugodtan lehet felirat nélkül is nézni (nincs hozzá), ugyanis keveset beszélnek, azt meg akár nyelvtudás nélkül is lehet érteni a történések alapján, és egy-egy epizód amúgyis csak 3 perc körüli hosszúságú. A sorozat címe Kure Kure Takora, vagyis Gimme, gimme, Octopus. Valódi, jelmezbe öltözött figurák játsszák a főbb szerepeket az egyszerű, oldschool díszlet-tájon: egy hatalmas piros polip (octopus), egy földimogyorónak kinéző tök (egyesek szerint körte), egy rózsaszín rozmárlány, egy borz, és néhány különböző színű gonosz uborka.

Igen, ez eddig már elég beteg, de sőt. És hogy mit csinálnak? Egyszerű. Takora, a polip, fejébe vesz valamit, közli, hogy kure kure, vagyis, hogy „akarom” és elveszi. Az egyik epizódban pl. a rendszerint teli kosár kajával flangáló uborkák alakját ölti magára, és mindegyikükhöz odamegy, hogy hadd segítsen cipekedni, majd elveszi a kosarukat, lemarad, odadobja a haverjának (körte?tök?mogyi?), és hamm. A végén aztán az uborkaszörnyek rájönnek a turpisságra, és addig ütik az oktopuszt, amíg mindent ki nem hány. Egy másik epizódban kevésbé fifikás trükkel veszi el a kosarat tőlük a főhős: fejbeveri az ubikat. A bűn megfékezésére ekkor a zöld gyík rendőrfelügyelő jön, és már éppen elkapná a tettestárs körtét, mikor rájönnek, hogy igazából hasonló gondokkal küszködnek mindketten: utálják a főnöküket. Úgyhogy szimpátiától mámorosan együtt elmennek a rendőrfőnököt meggyepálni, majd a körte felett basáskodó oktopusznak is beverik a fejét.

Olvass tovább

Kategória: FILM, JAPÁN | 9 hozzászólás