Elég üres még a Celeb rovat, úgyhogy kicsit rányomulok. Ráadásul csaj lévén többnyire a fiúkat hozom itt, úgyhogy a balansz kedvéért most bemutatom röviden azt a pár nőidolt, akit ismerek. A legfőbb hármat, akik tudomásom szerint a sztárság csúcsán vannak keleten: BoA (Korea), Ayumi és Utada (Japán). Persze, sokan vannak még, de szerintem ők az „alap”.
Már vagy néhány éve, hogy felfedeztem magamnak a BoA-t, egy netes fórumban mindenki rá volt izgulva, leszedtem egy mp3-at, és bejött. Meg amúgyis, egy ismerősöm éppen Koreából jött meg, vele szereztettem egy lemezt. Na most azt tudni kell (rólam:), hogy inkább metálos vagyok meg alter meg indie, szóval messziről elkerülöm a mainstrem pop vackokat, de néha kivételt teszek: ha az előadót a körülötte levő PR-tól függetlenül önmagában tehetségesnek, érdekesnek (szépnek, jóhangúnak…) találom. Így történt, hogy két death metál cédé között megvásároltam Britney Spears első albumát (sic!), és ugyanígy elismerésem BoÁcskának (és a másik kettőnek, akikről írni fogok). Ha belegondolunk, hogy egy metálos lánynak tetszenek pop-csajok, akik a köldöküket mutogatják, és elhisszük, hogy nem vagyok leszbi sem, akkor ezzel azért csak mondok valamit :) Na, térjünk a tárgyra:
A japán filmrendező munkásságának kedvelői számára kötelező darab Tom Mes róla szóló könyve: 
