Már javában zajlik a 23. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, de még nem késtünk le az itt bemutatandó ázsiai filmekről. Ezek közül egy, a kínai Ami a sötétben zajlik című van versenyben, a többi csak műsoron. Jegyár 1400 Ft. Vetítési időpontok:
Ami a sötétben zajlik (What’s in the Darkness), Kína
04.14. 21:15 Puskin mozi
Hogyan játsszuk ki a ellenfelünket (How to Win at Chekers), Thai-Indonéz-USA
04.13. 19:00 Puskin
Nem tudom, mondtam-e már, hogy a curry rice (カレー karē), azaz a rizses curry a kedvenc, autentikus (természetesen külföldről japánosított) japán ételem a tonkacu mellett. Szeretem, hogy egyszerű, sok helyen elérhető, nincs benne hal (fujj), és kanállal kell enni. :) Sőt, még én is meg tudom csinálni kész hozzávalókból. :) Természetesen nem én vagyok az első, akiből a ragacsos rízs kihozza a művészt, bento boxoknál alap mindenféléket formázni belőle, de curryvel is lehet alkotni… Nekem ma a vasútmániámat sikerült kiélni, bár természetesen a végére totál kihült az egész. Amennyire high speed a shinkansen, épp annyira volt lassú az elkészítése, de aztán gyorsan ettem meg. :)
Japánban elég sok internetet használok, főleg úttervezésre, térképre és facebookozásra, de a szállodai wifi mellett megrendelt, drága roaming datával valahogy mindig túléltem a dolgot. Idén azonban takarékossági céllal úgy döntöttem, hogy inkább csak egy kis csomagot veszek, és mellé berakok egy helyi, adatforgalomra korlátozott sim-kártyát az ipadembe (azért nem a telefonba, hogy azon megmaradjon a beszédlehetőség, pl. mentőt hívni, a saját számommal – igaz, erre szerencsére sosem volt szükség, meg telefonálgatásra se, ha van net). Mivel későn érkeztem, és amúgy is izgattak az újonnan felszerelt sim-kártya automaták Naritán, így ezt választottam.
Mint már a nahai útibeszámolónál írtam, a Suri-kastélyban épp a régi, rjúkjúi hangszereket mutatták be. Ezek némelyike már csak történelmi érdekesség, de a tradícionális, okinavai zenének még ma is központi darabja a szansin (三線, sanshin), melynek neve szó szerint “három húr”, és bizony, három húrja van. :)
Szinte azonos az eredeti, kínai sanxiannal, melyből Okinaván át Japánba jutva samiszen lett, a hagyományos, japán zene ékes darabja. A samiszen azonban már eléggé más, egy nagy “lapáttal” pengetik (bachi), és a korábbi (kínai, okinavai) kígyóbőr-borítással szemben már kutya- és macskabőr feszül rajta, és finomabb hangja is van – ha csak nem cugaru-samiszen, mint amin pl. Agatsuma játszik. Az okinavai sanshint a lent látható, ujjra húzandó pengetővel pengetik (vagy esetleg gitárpengetővel, ha nincs más).
