imdb — trailer
If You Were Me 2 (2006), koreai rövidfilmek, dráma. Az első széria viszonylagos sikerét egy újabb rövidfilmválogatás követte, amelyet a koreai National Human Rights Commission (emberi jogi szervezet) támogat, és a kirekesztés ellen szól. A különböző neves rendezők munkáit külföldi (pl. londoni) filmfesztiválok is műsorra tűzték.
Az első darab Park Kyung-hee rendezésében a "Seaside Flower", egy általános iskolás Down-kóros kislányt mutat be, aki nehezen beszél és dagadt is, barátai sincsenek, csak csúfolják. Nem igazán lehet bevonódni a történetbe, elég hihetetlenre sikerült, mert a fogyatékos kislány valahogy mindig nagy, filozófikus, felnőtt monológokba kezd dadogó beszéddel. Ennek pedig jócskán ellentmond a tény, hogy a kislányt játszó Jeong Eun-hye a valóságban is Down-kóros. A színészek és a film céljának értékét nem vitatom, de nem nagyon sikerült a dolog, inkább idegesítő és fárasztó lett a végeredmény, mintsem megható vagy felvilágosító.
A második sztori "Hey, Man!" az Arahan rendezőjétől, Ryoo Seung-wantól egy férfiról, aki mindenkit elutál maga mellől. Mindezt egy hosszú, értelmetlen kocsmai lerészegedés formájában láthatjuk. Nulla szimpátia, semmi értelem vagy üzenet, és rendkívül unalmas történet.
A harmadik Jung Ji-woo-tól "A Boy With The Knapsack". Fekete-fehér film az illegális észak-koreai bevándorlókról. Nem sokat beszélnek a filmben, amelynek főszereplője egy fiatal, néma lány. Magány és megalázottság jut neki, de azért egy kedves, romantikus szál is szövődik. Igazából nem értem, miért nem beszél, mert hallani hall, és sikítozni is tud.
A negyedik, Jang Jin (The Big Scene) filmje, a "Someone Grateful" a szerződéses munkások problémáival foglalkozik, akik nem kapnak bónuszt. Hősünk egy "nem létező" vallatóhelységben kénytelen túlórázni, hogy kiszedjen némi információt egy fiatal srácból, és nem csak az extrajövedelmet, hanem a szabadnapját sem kaphatja meg. De valahogy mégsem sajnálom. Az ország múltbéli, politikai vallatásait felhánytorgató történet mindenesetre elég groteszk, már-már viccesnek mondható. Ez sem egy pörgős film, de az eddigiekből a legjobb.
Végül Kim Dong-won dokumentumfilmje zárja a lemezt, "Jongno, Winter" címmel, a kínai-koreai bevándorlókról. Az ország támogatja a koreai származásúak bejövetelét Amerikából, Európából, de Kínával és a volt szovjet államokkal szemben már nem ad engedményt. A beilleszkedésük ezért roppant nehéz, a főhös például megfagy az utcán.
Összességében kevésbé sikerült jól a film az előzőnél, és nem is olyan nagy nevek csinálták. Ennek ellenére már elkészült a 3. rész is, amely hat filmből áll, és amelyet már be is mutattak Koreában.
Olvass tovább →
Ezzel még nem mondtam semmit, mert minden második koreait Kim-nek hívnak… Szóval a téma Kim Hye-Soo, aki történetesen a kedvenc koreai színésznőm. Nem vagyok egyedül: nemrég készítettek egy felmérést 27 koreai egyetemen a film témájú szakok végzős hallgatói közt, arról, hogy ki a kedvenc színésznőjük, illetve kinek a filmjében szerepelnének leginkább, és ő lett a nyertes. Az eredmény a Movie Week hetilapban jelent meg (a hír pedig a Twitch-en). A szavazás kiértékelésekor arra is fény derült, nemcsak kedvencük a hölgy, akinek szívesen lennének a filmjében, hanem sokuk örülne, ha rendezőként is viszontláthatná. A 36 éves színésznőről itt a Kim In-sik rendezte The Hypnotized kapcsán volt korábban szó, további filmjei: Red Shoes, Kick The Moon, The War of Flower (2006).
