Én még ennyire kellemes, slágeres, élvezetes albumot nem is hallottam az experimentális zajzenék világából, bár a Borist nehéz bármilyen kategóriába is betuszkolni (lehetne még: psychedelic és post-rock, stoner, doom, drone metal). Kemény, torz hangzásokkal, kevés sample-lel kevert, nemzetközileg is sikeres zenéjük mindig tartogat valami újat és különlegeset. A zenekar három tagú egyébként, a korábbi énekes, Atsuo most dobol, a basszer, Takeshi énekel, és a gitáros, Wata pedig nő. Sok helyen játszanak az európai turné keretében, remélem, majd én is írhatok beszámolót. Budapesti koncert május 10-én lesz, az eredetileg tervezett helyszín helyett a Vörös Yukban! Turné:
http://www.jame-world.com/uk/schedule-concert.php?id=7248
A Smile c. album márciusban jelent meg. Másokkal (pl. Merzbow) való együttműködéseiket is számolva több tucat lemezük van már, amelyek közt vannak könnyebben és nehezebben emészthetők. A Smile két kiadásban is megjelent, Japánban és Amerikában más-más számokkal. Két vendégzenész szerepel rajta, Michio Kurihara (Ghost) és Stephen O'Malley a Sunn O)))-ból. Az egy órás lemezen 8 dal van, amelyek mindegyike vokálos szám, többségében torz gitárral. A zajok és effektek ellenére mégis fülbemászó, energikus számok, és még lírai dal is van, az utolsó előtti, esernyős szám. Az egyik kislemezes dal, ami a japán kiadáson a Message című szám, Amerikában Statement címmel jelent meg, és itt lehet meghallgatni vagy megnézni:
