A Lust, Caution (magyar mozikban: Ellenséges vágyak) című, Arany Oroszlán nyertes Ang Lee film alapjául szolgáló novellát Eileen Chang írta, 1950-ben. Az eredeti 26 oldalas, az általam olvasott, angol verzió pedig 50, mivel pici, lazán írt lapokból áll, vagyis rendkívül rövid elbeszélés, ha azt vesszük, hogy végül egy 157 perces, csodás film készült belőle. Ráadásul hosszas leírások, rengeteg részlet is “foglalja a helyet”, a történet jóval tömörebben kerül bemutatásra. Meglehetősen gazdag vizuális fanzátiát igényel a ruhák, ékszerek, berendezések, arcok hosszú bekezdéseken keresztül tartó leírása, viszont talán pont ez az, ami emlékeztet a film aprólékos eleganciájára, feledhetetlen hangulatára, amelyet a részletesen kidolgozott képek, a finom mozdulatok és a kitűnő színészi játék keltett életre. Azzal együtt is, hogy a novella rövid időszakot mesél el, könnyű elképzelni, hogyan született belőle egy hosszabb történet, olyan sok apróságot hint el a szereplőkről és viszonyukról, amiből következtethetünk a múltukra.
A sztori a filmhez hasonlóan a főhősök megismerkedése után két évvel, a mahjong-asztalnál kezdődik, és egyből arra a napra ugrik, amikor a végső események történnek. A helyszín a japánok által megszállt Shanghai a 40-es évek elején, előkelő politikus-feleségek óriás gyémántgyűrűkkel az ujjukon ülnek az asztalnál. A házigazda ellen merénylet készül, és az egyik, fiatal, vendég hölggyel titkos viszonyt folytat. A lány rá vár egy kávézóban, a vendégek, a ruhák, mozdulatok mind hosszan és részletesen vannak leírva, s közben megismerjük a múltat is, amikor még diáklányként hazafias darabokban játszott. Most is egy hazafias darab színésznője, ám egészen másként. A történetben szerepel a szabónál tett út is, ahogy több más apróság, ezeknél fordított a helyzet, a könyvben néhány mondatot foglalnak el, míg filmen végig voltak játszva. Ha jobban belegondolok, szinte a teljes forgatókönyv szerepel a novellában is, csak az események gyorsabban, a hangulatok, pillanatok pedig hosszan elnyújtva vannak elmesélve. Ami viszont hiányzik, azok a szerelmeskedések, együttlétek, amelyek olyan dominánsak a filmen, és ott nem is érződnek fölöslegesnek, itt egyátalán nincsenek kifejtve. Az események alakulásából, a szereplők gondolataiből következtethetünk rá. A vásznon látottakhoz képest egy kicsit talán a végkifejlet is érthetőbb. Az angol kiadás egyébként a fordító előszavával indul, a nevek és kiejtés magyarázatával, a végén pedig egy pár oldalas utószó található a filmet rendező Ang Leetől és a forgatókönyvíró James Schamus által, amelyben a főhős motivációjáról mereng.
Októberben mutatják be a gyönyörűséges Kim Hye-soo legújabb filmjét, a színésznő párja Park Hae-il lesz a 
