A Karatekölyök c. 1984-es film idei, amerikai remakeje még annál is jobban tetszett, mint vártam, pedig voltak azért kételyeim, ami a hollywoodi családi mozikat, Jackie Chan új, nyugati filmjeit és magát a témát illeti. Az tény, hogy a sztori rendkívül egyszerű, és már magából a címből kiderül (kölyök megtanul verekedni, hogy megvédje magát), de kárpótolnak a részletek, a poénok, az örökérvényű (tán közhelynek tűnő) tanulságok, és a remek színészi játék valamint akciólátvány. Rendező: Harald Zwart. Magyar bemutató: szept. 2.
Wow. Nem is tudom, hol kezdjem, rég volt ilyen moziélményem hollywoodi filmen, pedig először igencsak aggódtam a sok gyerek miatt, miután egészen elfelejtettem, hogy egy PG rated filmnél várhatóan tele lesz a terem óvodásokkal. Nehéz volt elképzelni, hogyan ülik majd csendben végig az extrahosszú, 2 óra 20 perces filmet, de aztán úgy, ahogy én, tátott szájjal, belefeledkezve. A film végig szórakoztató volt, szinte elrepült az idő. A közönség pedig hangosan tapsolt, együtt örült az izgalmasabb jeleneteknél, tiszta ováció volt a végén, ami még meghatóbbá tette az egyébként is kedves, tanulságos mozit. Ennél már csak az volt bájosabb, ahogy a sok kis, térdig érő gyerek kifelémenet már könyörgött a szülőknek, hogy hadd menjenek ők is kungfuzni. Szvsz ez a film igazi értéke, bárhogy is próbálják majd az állvakargatós filmesztéták kielemezgetni. Jackie Chan már húsz éve is fiatalok millióinak példaképe volt, és most újra itt van.
Tavaly őszi, hongkongi akció-thriller, eredeti címe 
