Kérem, akinek levelezhetnékje van, a jövőben a profilom alatt megadott, gmailes címre írjon a freemail helyett. Az egyéb offtopik közlendőket továbbra is a vendégkönyvbe várom.
Továbbá nyár van, a posztolás néha hektikus. :) A kedvencek címke alatt addig is számtalan filmajánló van kiemelve. S ne felejtsen el ön csatlakozni a közösségi oldalakon (facebook, iwiw, twitter) sem! :)
A tradícionális zenét kemény rockkal ötvöző, japán zenekar új, bónuszalbumként emlegetett kiadványa júniusban jelent meg, csak online kapható. Pl. iTuneson vagy cdbabyn. Azért “bónusz” az album, mert főleg a zenekarvezető-énekes, Shin zenéjét tartalmazza – a dalokat ő írta mind -, és mert a szokásos hangzásuknál valamivel lágyabb, nyugisabb, bár továbbra is komoly, dark zene. A két évvel ezelőtti nagylemezük óta ismét változások történtek a zenekar háza táján, amiből a leginkább észrevehető az, hogy énekesnőjükkel szétváltak útjaik, így most ismét Kazha nélkül, Shin éneklésével szólalnak meg a dalok, mint első nagyobb sikerük, a Higher Than Heaven, Louder Than God c. albumon annó. Egy ahhoz hasonló, de persze, profibb, újabb, kemény lemezt készítenek most, talán még idén megjelenik.
A fentihez visszatérve, a bónuszlemez nem túl drága (6 dollár), de nem is túl hosszú, csak félórás. 7 dal van rajta, a zenekar magánkiadásában jelent meg, a dobos, Okaji és Shin procelték a lemezt, és Okaji keverte, masterelte. A hangminőség egyébként korrekt.
Tōkyō sonata (2008, Japán). Kiyoshi Kurosawa filmje a zsűri díját – Un Certain Regard – nyerte el a 2008-as Cannes-i Filmfesztiválon, valamint a 3. Asian Film Awardson a legjobb filmnek járó díjat is megkapta, többek között. Érdekes, vicces, mégis komoly, megható film.
Egy középosztálybeli, kétgyerekes család széteséséről szól, miután a családfő elveszti a munkáját, az olcsó, kínai munkaerőnek következtében, ám ezt a szégyent sok más sorstársához hasonlóan titkolni kénytelen. Így minden reggel szépen, öltönyben indul útnak az ételosztás színhelyére vagy éppen a kígyózó sorba a munkaügyi központnál… A helyi, társadalmi viszonyokat remekül bemutatja a film, miközben azért univerzális, emberi érzések is előkerülnek, és közben sok olyan kedves, vicces jelenetet is látunk, amelyről azért érezzük, hogy nem illene nevetni rajta, mert inkább abszurd. Mindenképp ajánlom.
Helyszín: Pécs, Expo Center
Időpont: 2010. augusztus 7.
http://nyari.animecon.hu/
A Pécsi Anime Fanclub és Magyar Anime Társaság a manga- és animekultúra, illetve általában a klasszikus és modern távolkeleti (elsősorban, de nem kizárólag japán) kultúra népszerűsítése, bemutatása céljából, több éves hagyományaival összhangban, ismét Nyári AnimeCont szervez. Karaoke, rajzverseny, táncpad, cosplay, árusok, teázó, workshopok, fagyikocsi és lángos… (Őszi AnimeCon: Pecsa, Bp., szeptember 18-19.)
Tartottunk egy kis szünetet a japán snackek terén, azért összefoglalnám az elmúlt hetek eszeményeit. :) Kipróbáltam a kókuszos pockyt, jó, de nem annyira, mint az epres. Aztán a karamellás kinkonoyamát is, ami szintén messsze elmarad epres párjától, kicsit geil. Ellenben a New Yorkban járóknak ajánlom a Café Zaiyát, ahol már sokszor sikerült finom szendvicseket, sütiket, tortát enni. Az érdekes ezekben az itteni, japán cukrászdafélékben, hogy a kínálatuk sokkal inkább európai, mint amit amúgy itt kapni lehet (az amerikai édességek többnyire tömény, cukros, ragacsos dolgok). Tegnap pl. egy isteni almás croissantot ettem, és itt sikerült végül a shuukuriimut (シュークリーム choux creme), vagyis cream puffot is tesztelni, amire már abban a pillanatban rákattantam, hogy megláttam a nyelvtankönyv egyik példamondatában. Ezeket a Beard Papa készíti eredetileg, amely láncnak kb. 250 üzlete van Japánban, és még olyan 300 világszerte., pl. Londonban is. 1999-ben indultak, és hamar number one lett a cég a helyi, krémes világban. Készítenek még mochi-fagyit, tiramisut és gesztenyepürét is. A japán cream puff leginkább egy óriás profiterolra emlékeztet, és jól széfolyik, ha beleharapunk. :)
[kép innen]
