Keleti Szél

Jiang Wen kínai rendező 2007-es filmje csalódás volt, bár azért annyira nem rossz. Már nagyon régóta terveztem megnézni, így nem is emlékszem, mi az, amiért azt gondoltam, hogy különösen jó lesz, talán a remek, Joe Hisaishi-féle soundtrack miatt. A filmet egy időben mutatták be a Lust, Cautionnal a Velencei Filmfesztiválon, ahol az említett film nyerte el helyette az Arany Oroszlánt. Főszereplők: Joan Chen, Anthony Wong, Jaycee Chan és Jiang Wen. Fontos megemlíteni még, hogy a filmnek semmi köze Hemingway azonos című regényéhez.

A filmmel a fő bajom a sztori volt, hogy nehezen követhető, sok hasonló szituáció ismétlődik benne, nem igazán van érteme vagy mondanivalója. Főhősünk, akit Jaycee Chan alakít meglehetősen jól, furcsa, s tán elmebeteg anyjáról próbál gondoskodni, aki néha fára mászik, és értelmetlenségeket beszél, amelyekre csak a film végén találunk magyarázatot. Ezután egy elég éles váltással, úgy középtájt egy új sztori indul, amelyben egy szerelmi háromszög körvonalazódik, két barát és egyikük szeretője közt. Utóbbinak később a fiatal feleségét is megismerjük, akivel az őrült nő s fia falujába érkeznek, hogy végre összekapcsolódjon a két, zavaros történet. A tájak, a látvány, a zene és a színészi játék teszi értékesebbé a filmet. Előzetes itt.