Blades of Blood

Hát, nem tudom, hogy fogok eztán koreai filmeket nézni, ha nagy nehezen rászántam magam, és csalódnom kellett megint, bár annyira nem volt rossz, sőt, egyátalán nem. Mondjuk, tízből hat pont. Főleg azon múlik, mennyire unatkozunk, van-e jobb dolgunk, filmünk stb. Azért nem bánom, hogy megnéztem, de a fő élmény inkább a csokisperec volt. Pár éve talán jobban tetszett volna, de már annyi ilyet láttam, és ez tényleg átlagos volt. Trailer.

Kardozós, kosztümös film (2010), történelmi ruhákban járják az országot hőseink, egymást üldözve, a nő, persze, közös. Egy szövetség alakul az ország védelmére, melyet a keleti és nyugati vezetők állandó rivalizálása gyengít, miközben támadnak a japánok. Ám a nemes cél helyett saját királyuk ellen fordulnak, amikor egy hataloméhes tagjuk gyilkosság révén átveszi a vezetésüket. Közben lemészárolnak egy hivatalnok famíliát is, ahol csak egy házasságon kívül született fiú marad, hogy bosszút álljon, s a főgonosz egy régi, azóta ellene fordult, vak társával kel útra.

Olvass tovább

Kategória: FILM, KOREA | 1 hozzászólás

Ninjago

Mivel nem először van szó itt legóról, talán nem off, ha megjegyzem, hogy ismét vannak ninják. (1999-ben már volt, akkor egy tradícionálisabb, szamurájos széria.) Ezek most kicsit furák, mindenféle gépezetekkel, járművel, csontvázzal, de egy öreg mestert szívesen beszereznék. :)

http://ninjago.lego.com/en-us/Default.aspx

Olvass tovább

Kategória: NEWS | Címke: | 1 hozzászólás

Under the Hawthorn Tree

Egy napja láttam Zhang Yimou legutóbbi, szép, unalmas művészfilmjét, de már alig emlékszem rá. A 2010-es (A galagonyafa alatt) különösebb hírverés és sztárok nélkül készült, a Kulturális Forradalom nevű, kommunista átnevelő mozgalom idején játszódik, és két fiatal naív, kedves, reménytelen szerelmét mutatja be. Az eredeti regény szerzője Ai Mi. Főszereplők: Dongyu Zhou, Shawn Dou, Taisheng Chen. A film olcsón készült, kb. 10 millió dollárból, és ennek több, mint kétszeresét hozta vissza, mondta Bill Kong producer, akinek a Tigris és sárkányt, A hőst is köszönhetjük, meg legutóbb az Ocean Heavent.

A történet a 70-es évek elején játszódik, a középsikolás Jing egyike a sok városi fiatalnak, akiket újra-tanítás címén vidékre küldenek. Egy faluba érkezik, ahol egy  legenda övezte galagonyabokorról kell propaganda-szöveget írnia. Itt ismerkedik meg egy magasrangú párttag fiával, akit geológusként vezényeltek oda. Jing apja közben politikai fogolyként börtönben ül, anyja pedig beteg, ezért mindent meg kell tennie, hogy hibátlan, lelkes követője legyen Maónak, különben oda a jövője. De még ez sem állja útját a köztük szövődő romantikus szálnak. A valós személy naplóiból népszerűvé lett sztoriból a rendező főleg ezt a szerelmi vonalat emeli ki, a politikai vetület a háttérbe szorul, és a film lényegét, fő báját a fiatalok óvatos mozdulatai, titkos találkozásai, ártatlan viszonya alkotja. A színészi alakítások ismeretlenségük ellenére egész jók. Érdekes volt, hogy a történetben kicsit a némafilmekre emlékeztető mód néha beszúrtak egy-egy szöveget, az eseményeket összefoglalandó, aminek talán az volt a lényege, hogy ugorjunk az időben, és beleférjen minden két órába (még jó..). Trailer:

Olvass tovább

Kategória: FILM, KÍNAI | Kommentelj

Kotsuzumi

Kaptam egy ilyen babát, úgyhogy írok a dobjáról. Már csak azért is, mert amikor tavaly a japánokkal felléptünk, volt a bandában ilyen, és aztán a shamisen tanárnőnél tartott hálaadáskor kezembe is fogtam egyet, mivel ott hevert egy csomó hangszer. A lány, aki játszik rajta, megmutatta, hogy működik, és meglepett, mert elsőre nem is tűnt fel a madzagok funkciója. Azt hittem, csak valami kis dob, amit ütögetnek, és kész.

Kotsuzuminak hívják, vagy tsuzumi (cuzumi), és van ócuzumi is, ami nagy. Egyébként nem egyedi jelenség, a világ sok részén léteznek hasonló, homokóra alakú dobok, amelyeket madzagok fognak össze, és aminek a lényege, hogy ezek feszegetésével változik a hangmagasság. Ázsián kívül jellemzően Afrikában találni ilyesmit. Szét is lehet szerelni.. Egyébként ütni sem úgy kell, mint gondoltam, hanem így rálendül az ember ujja, tehát nem erőből, csak koppan. Ez az egyetlen, tradícionális, japán dob, amit kézzel ,és nem dobverővel vagy egyebekkel ütnek.

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, ZENE | Címke: | Kommentelj

Férfias

Most komolyan, mitől férfiasabb az étcsoki, mert nem édes? A gyakorlatban csak nőket ismerek, akik szeretik, a férfiak inkább a tejcsokit eszik, illetve olyan is van, aki tényleg attól érzi magát keménynek, hogy nem szereti az édességet, de azt csak sajnálni tudom. :)

Mindegy, kipróbáltuk, és két különböző nemű tesztalanynak adtuk oda a dobozban levő, épp kétfelé is csomagolt pálcikákat, ami fejenként kb. 17 darab. Mindkét group viszonylag azonos módon reagált, elkezdte enni őket, és abba sem hagyta, amíg tart. Az egyetlen különbség, hogy a hímnemű alany kettesével falta, míg a nőnemű már az elején szorongani kezdett, hogy milyen hamar el fog fogyni, és idegességében inkább blogolásba fogott, hátha úgy tovább tart. Egyébként szerintem jobb, mint a tejcsokis, és pont elég édes. [korábbiak]

Kategória: Gasztro, JAPÁN | 1 hozzászólás