Keleti Szél

18 éven felülieknek.

Meg még közülük sem mindenkinek fog tetszeni ez a bizarr, hongkongi szoftporn. Érdekessége, amellett, hogy egy ismert, régebbi film harmadik felvonása, hogy még az Avatart is lenyomta box office terén, amit bizonyára nem a zen része okozott. Az első komolyabb 3d film a témában, bár ez relatív, hogy mit nevezünk komolynak, főleg itt, mindenesetre sokba került a mű, és sokat is hozott a konyhára. Ahhoz képest, hogy kínai történet, leginkább japán színészek vannak benne (mármint a szakma sztárjai), de ez nem is baj, sőt, talán előnyére vált a produciónak. Ennek ellenére én nehezen barátkozok a kínai, erotikus mesékkel, a sok dráma, beszélgetés inkább komikussá teszi az egészet, bár lehet, hogy ez is volt a cél. Mindenesetre érdekes mix lett a végén a filmből, ami nem is rossz, de igazán semminek sem jó, drámának közönséges, szexfilmnek béna és unalmas, vígjátéknak meg fárasztó. Nem tudom persze, lehet, hogy az ottani kultúrörben az ilyesmi fokozza a kéjt, és nyújt szórakozást, és történelmi kosztümökbe öltözött poszterek díszítik a vécéajtókat, és aktus előtt biztos nagyon sokat kell beszélgetni a sorsról. És bizonyára az sem tűnik fel senkinek, ha egy ólban önjelölt sebészek egy ló szerszámát szerelik át főhősünkre, végül is, az ágyban nem árt a fantázia, de azért én inkább nem ilyet képzelnék el.

Olvass tovább →

边走边唱 (1991) kínai dráma, rendezte Chen Kaige. A filmet Cannesban mutatták be, még a rendező főműve, a Farevell My Concubine előtt készült, Shi Tiesheng regénye alapján. Főszereplők: Liu Zhongyuan, Huang Lei, Xu Qing. Operatőr: Gu Chanwei, zene: Qu Xiaosong.

A film leginkább témája miatt érdekelt, melynek központi eleme a sanxian, ami a japán shamisen kínai elődje, hasonló, bendzsó-jellegű, háromhúros, pengetős hangszer, kígyóbőrrel fedve. Egy idős, vak mester játszik rajta, akinek még gyerekkorában, halálakor azt mondta a mestere, hogy ha elszakad a hangszeren a 1000. húr, visszanyeri a szeme világát. Most már 997-nél tart, és van egy fiatal, szintén vak tanítványa is. A film lassú, filozófikus jellegű, hangulatos és kicsit melankolikus is, de van benne valami, amitől a képernyő/vászon elé szegezi a nézőt. Legalábbis én csak bele akartam nétni egy kicsit, aztán végigültem, és nem lettem tőle okosabb, de mégis valamiért élvezetes volt. (Egyébként a zenét akartam csekkolni, mert egy kínai ismerős nemrég látta a filmet, és állítja, hogy sanxian helyett pipán játszottak benne, ami elég béna lenne, és nem is tudtam eldönteni, mert vannak gyanús dolgok, pl. 4 hangos arpeggiok, és pl. a sanxianon nincs bund, de igazából nem tudnám eldönteni, és végül is nem is ez a lényeg.)

Olvass tovább →