Gantz (ガンツ Gantsu), 2011-es japán film, pontosabban az első rész, a második, Gantz: The Perfect Answer, októberben jelenik meg dvdn, moziban pedig már mindkettőt bemutatták Japánban és filmfesztiválokon. Akár én is megnézhettem volna, ha nem fogy el a jegy a NYAFF-on, de akkor még nem érdekelt. Bezzeg most hiányzik a folytatás! A történetről inkább nem is mondom el a részleteket, mert szerintem sokkal jobb úgy nézni, hogy semmit nem tud az ember az alapfelállásról. Két volt iskolatárs találkozik a metróban. Egy részeg beesik a sínek közé, és miután megpróbálják megmenteni, egy ismeretlen szobában ébrednek fel, amelynek közepén egy nagy, rejtélyes, fekete gömb áll. A dráma innentől aztán jelentős mennyiségű akcióval vegyül.
A Gantz képregényként indult, elég híres is volt sötét, erőszakos, izgalmas tartalmáról, olyannyira, hogy még nekem is itt van egy példány a polcon, pedig nem olvasok mangát, csak valahonnan tudtam, hogy ezt kell megvenni. Végül hozzá se nyúltam, mert nekem nagyon nem fekszik ez a formátum, úgyhogy most kaptam az alkalmon, és egy stresszes nap estéjén beraktam a filmet lazulásképp. Hát, nem tudom, mire számítottam… Talán valami Miyazaki animét kellett volna inkább, bár figyelemelterelésnek jó a film, de megnyugtatónak semmiképp nem mondható, mert kicsit félelmetes, horror, elgondolkoztató, érdekes is, és van egy sajátos hangulata.
A történetet Hiroya Oku – aki a mangát rajzolta – még gimnazista korában találta ki, 2000-ben jelent meg végül más munkái után, és még ma is tart az alkotás, 31 kötet látott eddig napvilágot. 2004-ben kétszer 13-részes anime készült a sztoriból a Gonzo stúdiónál, akiknek többek közt a Full Metal Panic!, Afro Samurai és más, neves animéket köszönhetjük. Amerikában is megjelent dvdn a sorozat. Egyébként videójáték és regény is készült a történetből.