Egész mostanáig nagyon egyedinek gondoltam magam, amiért az utazás fotóiból ez a kedvencem, és engem ugyan nem lehet becsalizni cseresznyevirágokkal, az maradjon a köznép olcsó csábítására, nekem a moha tetszik legjobban, és persze, csak a japán verzió. Nem mintha lenne olyan, de a helyi növényzettel, kertészettel együtt, ciprusok és juharfák alatt, mint puha, mindent beterítő, zöld szőnyeg, amin táncolnak a beszűrődő napsugarak, meg a sziklakert egy-egy oldalán.. Rá kellett jönnöm, nincs ebben semmi különös, más is észrevette már, hogy szépek, sőt, a japán NHK televízió Begin Japanology sorozatában, amely már 2008 óta mutat be mindenféle japán dolgokat a kimonóktól a vasútig, nemrég egy külön epizódot szenteltek a témának. A műsor angol nyelvű, már volt róla szó.
A mohás részben megismerhetjük a növényt, a benne élő lényeket, s hogy sok ezer fajtája található meg Japánban, milyen helyeken, hol szeret élni, és egyéb érdekességek. A legjobb persze, maga a látvány, pl. a kiotói moha-templom (Kokedera), ahol a teljes kertet beteríti, és még moha művészek is vannak, akik virágtartó gombócot gyúrnak belőle. A sziklakertek tervezéséhez is fontos építőelem ez az egyszerű növény, ami olyan mélyen benőtte magát a japán kultúrába, hogy még a himnuszukban is megemlítik.
