The Secret Traditions of the Shinobi

Kaptam egy könyvet az iBooks Store-ból, de papírverzióban ill. kindlere is elérhető. A szerző, Anthony Cummins főleg a japán harci taktikák, szamurájok és leginkább ninják történelmi dokumentumainak fordításával foglalkozik, hogy hű képet kapjunk a korról. A könyv nem túl olvasmányos, mivel eredeti – nehezen érthető – dokumentumok fordítása, de mégis egyvégtében átrágtam magam rajta, és úgy tűnik, hogy ez igazán a tuti információforrás a témában. Legendákról, mesékről volt már eleget szó, színes képekkel, hihetetlen sztorikkal teli könyvekből rengeteg van, és még a harcosok utódai sem fogják vissza magukat, ha arról van szó, hogy különleges, földöntúli képességekkel rendelkező szuperhősöknek mutassák be a nindzsákat.

Egyszóval nehéz olyan dokumentumot vagy egyebet találni, ami nem a füstbombában eltűnő, varázsverseket mantrázó mesehősökről szól. Ez ilyen. A fordítás tárgya több, “titkos” tekercs és írás, pl. amelyet a sok Hattori Hanzo néven futó klánfőnök egyike írt fiának, plusz későbbiek, és amik praktikus információkat, tanácsokat tartalmaznak az eszközök elkészítése, használata vagy a taktikázás terén. A fordítás, bár az eredetit nem láttam, nagyon alaposnak tűnik, rengeteg kiegészítéssel, utánajárással, és a legnagyobb erénye, hogy nem magyaráz bele semmit – ahol nem érthető valami, ott nem értjük. Nem is foglal állást sem a neccesebb, mágiás részeknél, hogy igazak-e, vagy hogy jószerencsét kívántak-e maguknak az útra vele a nindzsák, vagy tényleg teleportáltak is. :) Ellenben pontosan utánajártak a dátumoknak, történelmi háttérnek, a szóhasználatnak.

Mivel annak – és csak annak – szánták ezeket az ősi feljegyzéseket, akik egyébként is beleszülettek a témába, így igen hiányosak a magyarázatok, az illusztrációk alapján még egy kötéllétrát is nehézkes produkálni, inkább afféle katalógusa ez az akkori harci tudományaiknak. Hattori Hanzo I. azért már az elején le is szögezi, hogy a leírásokból egy árva szót sem szabad soha senkinek átadni, és inkább a lelkünk mélyén őrizzük a titkos tudást. Arra gondolom, nem számított, hogy én majd itt olvasgatom az iPademen. :) Illetve az igazat megvallva, ha erre nem is számított, de azért volt benne némi egészséges paranoia, ugyanis az útmutatók olyan fele-harmada esetében azt írta az adott téma mellé, hogy “itt nem részletezzük, szóbeli átadásra”. Meg, ahogy már említettem, a többi rész is eléggé elnagyolt.

Olvass tovább

Kategória: JAPÁN, KÖNYV | Kommentelj

Rurouni Kenshin

manga anime

A név sokaknak ismerős lehet, még aki nem is látta, olyan régóta, és olyan sok formátumban dolgozták már fel Nobuhiro Watsuki fenti mangáját. Kenshin története a Meiji kor kezdetén zajlik, amikor már végképp semmi szükség kardforhatókra. Az 1994-1998-ig futó manga 28 kötetet élt meg, mielőtt újranyomtatták, kisregényeket írtak belőle, és számos videójáték is készült. Ezek után jött a meglehetősen sikeres tévésorozat, amit Japánon kívül is adtak, ill. megjelentettek, és 95 epizódig tartott. Ebből anime játékfilmet gyártottak 1997-ben, ami szintén jól ismert lett, Amerikában a Samurai X címet húzták rá, de aztán a lemezkiadásnál visszatértek az eredetihez. Egy kétrészes animációs film a történetből megjelent idén is, de most már térjünk a lényegre: az élőszereplős filmadaptációt idén augusztusban mutatták be a japán mozik, és elég jól szerepelt, 64 országba adták már el.

  film  

Olvass tovább

Kategória: FILM, JAPÁN | Kommentelj

Tai Chi 0 és Hero

2012-es, kínai, harcművészeti jellegű, talán viccesnek is szánt akciófilmpár, Stephen Fung rendezte, aki eddig inkább színészként alakított (nem túl nagyot), bár rendezései közül a House of Fury jól sikerült. A sztorit (ami bénasága ellenére jó is lehetett volna) Chen Kou-fu írta, aki pl. a Detective Deet is. Főszereplők: Yuan Xiaochao, William Feng, Eddie Peng, Angelababy, Shu Qi, Daniel Wu, Tony Leung Ka-fai. Bár színésznek amatőr, a főhős, Yuan Xiaochao, harcművészként aranyérmes volt a 2010-es Asian Games wushu bajnokságon. A verekedéseket Sammo Hung koreografálta.

Lu Chan homlokán van egy sötétedő kinövés, amitől verekedéskor méginkább bekattan, de hogy ne omoljon össze az egészsége, inkább tai chit kéne tanulnia, ám azt nem akarják a Chen faluban lakók idegennek átadni. Ott viszont épp egy vasútvonalat akarnak áthúzni, így nyugati segítséggel mindenféle gépek támadnak rájuk.

Olvass tovább

Kategória: FILM, KÍNAI | 1 hozzászólás

Szavazz!

Szavazz az év ázsiai filmjére, vagy ha nincs a listán, meséld el! Boldog karácsinyt!

Kiegészítő lista

Olvass tovább

Kategória: WEB | 11 hozzászólás

Ai to Makoto

For Love’s Sake (2012), romantikus musical. Rendezte: Takashi Miike. Ikki Kajiwara 70-es évekbeli mangája alapján készült, amiből akkoriban már csináltak tv-sorozatot is, és az élőszereplős játékfilm-adaptációk sorában is ez már a negyedik. A filmet májusban, a Cannes-i Filmfesztiválon mutatták be, a Japán mozikba pedig a nyáron jutott el. Főszereplők: Satoshi Tsumabuki, Emi Takei, Takumi Saito, Ito Ono, Sakura Ando, Tsuyoshi Ihara. Operatőr: Nobuyasu Kita. Zene: Takeshi Kobayashi.

Az olvasóknak sajnos le kell mondaniuk a teljes sokkhatásról, ami engem ért az év filmje kapcsán, ugyanis már fent megneveztem a műfajt. Én úgy ültem le, felkészültnek gondolva magam a film elé, hogy vártam, hogy valami bizarr, talán véres film kerekedik a Miikere nem igazán jellemző tinédzserrománc sztoriból. Valamiért az az aprócska részlet, hogy mindez ráadásuk egy musical, elkerülte a figyelmem, úgy kb. a második percig, és aztán majd’ leestem a fotelből, utána meg könnyesre röhögtem magam. Zseniális mű.

Olvass tovább

Kategória: FILM, JAPÁN, ZENE | Címke: , | 6 hozzászólás