Kaptam egy könyvet az iBooks Store-ból, de papírverzióban ill. kindlere is elérhető. A szerző, Anthony Cummins főleg a japán harci taktikák, szamurájok és leginkább ninják történelmi dokumentumainak fordításával foglalkozik, hogy hű képet kapjunk a korról. A könyv nem túl olvasmányos, mivel eredeti – nehezen érthető – dokumentumok fordítása, de mégis egyvégtében átrágtam magam rajta, és úgy tűnik, hogy ez igazán a tuti információforrás a témában. Legendákról, mesékről volt már eleget szó, színes képekkel, hihetetlen sztorikkal teli könyvekből rengeteg van, és még a harcosok utódai sem fogják vissza magukat, ha arról van szó, hogy különleges, földöntúli képességekkel rendelkező szuperhősöknek mutassák be a nindzsákat.
Egyszóval nehéz olyan dokumentumot vagy egyebet találni, ami nem a füstbombában eltűnő, varázsverseket mantrázó mesehősökről szól. Ez ilyen. A fordítás tárgya több, “titkos” tekercs és írás, pl. amelyet a sok Hattori Hanzo néven futó klánfőnök egyike írt fiának, plusz későbbiek, és amik praktikus információkat, tanácsokat tartalmaznak az eszközök elkészítése, használata vagy a taktikázás terén. A fordítás, bár az eredetit nem láttam, nagyon alaposnak tűnik, rengeteg kiegészítéssel, utánajárással, és a legnagyobb erénye, hogy nem magyaráz bele semmit – ahol nem érthető valami, ott nem értjük. Nem is foglal állást sem a neccesebb, mágiás részeknél, hogy igazak-e, vagy hogy jószerencsét kívántak-e maguknak az útra vele a nindzsák, vagy tényleg teleportáltak is. :) Ellenben pontosan utánajártak a dátumoknak, történelmi háttérnek, a szóhasználatnak.
Mivel annak – és csak annak – szánták ezeket az ősi feljegyzéseket, akik egyébként is beleszülettek a témába, így igen hiányosak a magyarázatok, az illusztrációk alapján még egy kötéllétrát is nehézkes produkálni, inkább afféle katalógusa ez az akkori harci tudományaiknak. Hattori Hanzo I. azért már az elején le is szögezi, hogy a leírásokból egy árva szót sem szabad soha senkinek átadni, és inkább a lelkünk mélyén őrizzük a titkos tudást. Arra gondolom, nem számított, hogy én majd itt olvasgatom az iPademen. :) Illetve az igazat megvallva, ha erre nem is számított, de azért volt benne némi egészséges paranoia, ugyanis az útmutatók olyan fele-harmada esetében azt írta az adott téma mellé, hogy “itt nem részletezzük, szóbeli átadásra”. Meg, ahogy már említettem, a többi rész is eléggé elnagyolt.
