Muszáj újra említést tennem a Rurouni Kenshin zenéjéről, mert még azóta is hallgatom. Ahogy már írtam, pont olyan, mint ami egy kardozós filmhez való, romantikus, egyedi, akciódús, lírai dalokkal, magával ragadó hangulattal. Megjelent CD-n is, Naoki Sato komponálta. Először a Black Belt filmzenéjét ismertem meg tőle, aztán a Sword of the Strangerhez írtat is hallottam, tetszettek, de a mostani a tuti.
A film rendezőjével, Keishi Otomoval is voltak már korábban közös munkái, pl. a Ryomaden c. történelmi dorama során, vagy a The Volture-ben. Az 1970-es születésű zeneszerző sok animesorozathoz is írt zenét, de legsikeresebb műve talán az Always Sanchōme no Yūhi (Always: Sunset on Third Street) c. filmhez készült zene, amellyel 2005-ben elnyerte a Japanese Academy Awards díját.
A lemez szerintem tökéletes elegye a modern, pörgős, rockos ritmusoknak, filmzenéhez illő, klasszikus zenei, hegedűszólós részeknek és a japán, tradícionális zenei hatásoknak. A két abszolút kedvenc dalom, melyben ugyanaz a hidegrázós téma hallható a Hiten és a Seiseiruten – Shin jidai he. A vonósokkal, finom férfikórussal epikus himnusszá komponált alapzene már magában is hat, a Hiten verzióban erre még rockos gitáralappal is rásegítenek, de a női vokál teszi fel a koronát mindkettőre. Nem is akármilyen: a Dead Can Dance énekese, Lisa Gerrard kölcsönözte hozzá a hangját. Egyébként ilyen is volt már, a fent említett Ryomaden soundtrackjén is hallható volt, a stílusuk is hasonló egy kicsit..
