Hiromitsu Agatsuma (shamisen) és Kenny Endo (taiko) live
Hiromitsu Agatsuma zenéjét régóta kedveltem már, jobban is bejött, mint pl. a Yoshida Brothers, már ami a tsugaru shamisen játékosokat illeti, így izgatottan vártam, hogy élőben láthassam végre. Egy japán származású, hawaii-i taiko dobossal lépett fel együtt. Kenny Endo a legnagyobb mesterektől tanulta a művészetet, tíz évet töltött Japánban e célból. Kamerázni tilos volt, ezért főleg írásos beszámoló jön.
Az estet Endo nyitotta néhány dobszámmal, először kotsuzumin játszott valami folkosat, jellegzetes óó-k és kiáltások tarkították a dobolást (plusz a mögöttem ülő, idegesítő gyerekek röhögése, akik még nem láttak ilyet). Utána a nagyobb dobok felé haladt, és elég változatos, finom vagy kemény, néha virtuóz módon ütötte a bőrt, de annyira nem volt érdekes, mert ezt a műfajt azért sokkal jobban lehet élveni, ha egy egész csoport csinálja. (Műsorszámok: Moonwind, E-Kawa, Spirit Sounds.) Utána Agatsuma játszott, rá volt kíváncsi mindenki. A háromhúros hangszer majdnem 40 éves mestere fiatalos kinézettel, olyan vöröses hajjal jelent meg, mint a Beams c. lemezén.
A lófejű, kéthúros mongol cselló – a morin khuur – ezúttal a kicsi, de tizennégyhúros, bolgár hegedűvel – gadulka – állt össze a Violins Barbares trióban. (A gadulkának csak három húrján kell játszani, a többi rezeg). Tavaly nálunk is jártak egyébként. A fenti, mongol-bolgár-francia 
