Lassan 4 éve, hogy télen mentem Japánba, így talán időszerű pár havas kép. Okinava után Oszakába repülvén, Mie Prefektúra érintésével haladtam észak felé. Kiotó fölött a következő pedig Fukui Prefektúra volt, melynek székhelye az azonos nevű város. Emellett található a híres Eiheiji (永平寺, eiheidzsi) templom, ahol Steve Jobs zen szerzetessé szeretett volna válni. Bár nem így lett, a templomban képzett Kobun Chino volt lelki tanácsadója, és az eskövőjét is ő érvényesítette. Jobsra tehát nagy hatással volt a zen buddhizmus, amit észrevehetünk az Apple termékek minimalista esztétikájában is.
Tél lévén már nagyon vártam, hogy igazi havat lássak Japánban, és a prefektúrába érve már a vonatból is havas tájak tárultak elém. Fukui távol van a kezdő turisták tipikus útvonalaitól, mivel ide még nem visz shinkansen, bár a Hokuriku vonal későbbi meghosszabbításával ide is el fog jutni. Kiotóból a Thunderbird expresszel mentem Fukuiba, amelyre a JR Passzal kaptam helyjegyet. Érdekes alakú, hófehér vonat, 82 perc út. Innen óránként járó busszal lehet a templomhoz jutni, amire 720 yen a jegy (kétszer). Az Eiheijibe pedig 500 a belépő. Télen reggel 8:30-tól délután 5-ig látogatható.
Eiheiji a zen buddhizmus Soto irányzatának egyik fő temploma, 1244-ben alapították. Neve örök békét jelent. A templomban szerzetes képzés folyik, kb. 200 tanítvány lakik itt 3 hónaptól 2 évig terjedő időtartamra. Reggel fél 4-kor kelnek. Zazen meditáció és egy tál rízs után takarítással és hólapátolással indul a napjuk (évszaktól függően), majd szútrákat olvasnak. A több, mint 70 épület, ill. építmény (kapuk stb.) között fedett gyalogutak vannak, amelyek a téli, márciusig eső nagy hó ellen védenek. Csodaszép volt a 30 méteres cédrusok és más örökzöldek meg moha tetején a vakítóan tiszta, fehér hó. De különösen szépek itt az őszi levelek is állítólag.
A bejáratnál először egy japán nyelvű tájékoztatót kell meghallgatni arról, hogyan viselkedjünk az aktívan használt, szerzetes tanulókkal teli templomban. A lakó- és étkezőhelyeiket csak kintről láthatjuk, de a templom komplexum sok más, fontos épületén átsétálhatunk, cipő nélkül. A fényesre sikált, fa padlót évszázadok óta törölgetik a szerzetesek. Hangoskodni, enni, zavarni sem szabad, és nem rángathatjuk el őket, hogy szelfizzenek velünk. Angol és más idegen nyelven remek, részletes ismertetőket kaphatunk. Ami a tájat és látványt illeti, beszéljenek magukért a fotók.
Csodaszep.