Japán tv-film, történelmi dráma Shuhei Fujisawa regényéből, 2015. Rendezte Shigemichi Sugita. Főszereplők: Tatsuya Nakadai, Nanami Sakuraba, Mieko Harada, Eri Tokunaga, Kentaro Shindo. Kedvenc japán íróm lévén, igyekszem mindig felkutatni és megnézni a Shuhei Fujisawa adaptációkat, így most épp erre akadtam rá. Szép, de elég szomorú történet, a rá jellemző téma – a békeidős szamurájok nehéz társadalmi helyzete, családi drámák – mellett a stílus is a szokásos, megható, szívmelengető (és -facsaró).
Főszerepben a neves és kiváló színész, Tatsuya Nakadai, aki a film idején már 82 éves volt, de még mindig lenyűgöző alakítást nyújt. A 60-as évektől évtizedeken át neves rendezők, ma már klasszikusnak számító filmjeiben szereplő Nakadait többek közt Kihachi Okamoto, Hideo Gosha és Akira Kurosawa filmjeiben láthattuk, pl. a Kagemusha és a Ran főszereplőjeként.
Ezúttal Shoji Sanosukét, egy idős szamurájt alakít, aki unokahúga szerelme és jövője megmentése érdekében sok év gó sakkozás után kénytelen elővenni a kardját egy párbaj erejéig. Mivel második fiúként nem tudott beházasodni egy másik családba – lassan megtudjuk azt is, hogy miért – a szülői házban maradt, mint „heyazumi”, lenézett ingyenélő, majd végül testvére leszármazottainak a nyakár maradt. A fiatal, rá amolyan nagyapának tekintő unokahúga viszont megbecsüli, és közel áll hozzá. A lányt azonban odaígérik egy gazdag, utálatos férfinak, és lassan kezd megismétlődni a múlt…
Szép film és érdekes, jó történet, de nem egy könnyű darab, elég sok fájdalmas, szomorú rész van benne, amit csak a remek rendezés és a kíváló színészi játék tesz élvezetessé. Tetszett az is, ahogy a kétféle, kerti virágról lassan kiderül, hogy mit, ill. kit jelképeznek a múltból, főhősünk miért sántít, mire gyűjt pénzt, stb. Mindenképp ajánlom a filmet a stílus kedvelőinek, érdemes végigizgulni, végigszomorkodni.