Úgy alakult, hogy anno visszatértem Igába (Mie Prefektúra), és annyira más élmény volt, hogy elkezdtem vissza-visszajárni, csak, hogy lássam, hogy mennyire más ugyanaz a hely. Így aztán kötelező program lett belőle… Először kihalt, vidéki falucskának tűnt, ahol éhesen gyalogoltam mérföldeket a boltig. Most, ötödzsörre, már nyüzsgő, üzletekkel, éttermekkel teli várost láttam. Vajon mi nyílt ki, a sok új bolt vagy a szemem?
Ezúttal nem a szokásos hotelbe (Route Inn), hanem airbnb szállásra mentem, egy rízsföld közepén, igazi vidéki, tradícionális, japán házba, nagy család mellé, tatamis szobába. Cuki gyerekek, kacsák, és a nagypapa, aki ide-oda fuvarozott. Már ez is teljesen új élmény volt, a baloldalon ülni kormánykerék nélkül… :)
Megérkezésemkor egyből felmentünk a már sokat látott Ueno kastélyba, azonban most éjszakai kivilágítás volt, kis fesztivállal – bambuszba rakott mécsesek és ledlámpák, műalkotások, bereflektorozott fák, zene, tánc, árusok és hangulatos, fülsüketítő kabócakoncert. A többiről inkább beszéljenek a képek… bár volt egy pár furcsa dolog. :) A legjobban a lenti, kivilágított, faragott bambuszok tetszettek.
(klikk a képre, és megnagyobbodik)