A Japán összes prefektúrájának bejárására szóló terveimből a legdélebbi Okinavát meglátogattam télen, és a legészakabbi szigetet pedig nyárra hagytam. Ez Hokkaidó, ami kb. majdnem akkora, mint Magyarország, a székhelye Szapporó. Mérete miatt körbeutazása időigényes lenne, így csak egy déli nagyvárosáig mentem, Hakodatéba, mert eddig jár az új Hokkaido Shinkansen.
A Tohoku Shinkansen Japán fő szigete, Honsú északi csücskéig, Aomoriig közlekedik, ezt hosszabbították meg, amikor a Hokkaido Shinkansen elindult 2016 tavaszán. Végállomása Shin-Hakodate-Hokuto, a shin újat jelent, Hakodate és Hokuto pedig két város, amelyek közt az állomás van, innen végül helyi járaton lehet a városközpontba bejutni (plusz félóra). 2030 körül a vonal kiépül majd Szapporóig is. 
Mindenesetre nagy dolog, hogy a Tokiótól közel 900 km-re levő várost (egy tengerszoroson át) vonattal mindössze 4 óra alatt elérhetjük. JR Pass bérlettel ráadásul ingyen. A teljes utat én nem ültem le, mert előző nap már Fukushimában voltam, innen beshinkanseneztem Sendaiba, és ott szálltam fel az északra robogó járatra. Ha nem csalt a GPS-em, 326 km/h-val is mentünk.
A Szeikan-alagút a világ leghosszabb, vízalatti alagútja, Hokkaidó és Honsú közt, 53.85 km. Ennek majdnem a fele, 23 km a tengerfenék alatt, 240 m-rel a tengerszint alatt fekszik. A vasúti alagút 1988-ban nyílt meg, a shinkansen vonalat, a benti, egyelőre 140km-es sebességgel, nem volt triviális dolog hozzáadni, de a japán mérnökök kitartó kutatásának hála még az is lehetséges, hogy a jövőben valahogy megoldják, hogy teljes sebességgel közlekedhessenek a shinkansenek az alagútban, ami egyelőre bajos az általuk generált lökéshullámok miatt.
Nagyszerűsége ellenére nem volt egy különleges élmény az átkelés, csak a sötét feketeséget láttuk, és érthető okokból a GPS se működött a föld alatt, így a térképen se tudtam követni az utat. Egyszer viszont elsuhant mellettünk egy zöld folt – egy másik Hayabusa shinkansen. A túloldalon zöld táj fogadott, hegyekkel, termőföldekkel és falvakkal, meg kínai nyelvű hangosbemondóval. Az átszállásnál sok vasúti dolgozó segített terelgetni a (nagy részt keleti..) turistákat. Mindenesetre végre kellemes, 27 fok körüli idő lett…
Te kb hozod az en azsia grand tour-om japan szakaszat. A szarazfoldi szakasszal egyutt az eloadasom modjaval megspekelve kb mindenki azt mondja: te tuti megorultel!
Mar tegnap elindultam volna. De majf ha meg elek, akkor majd talan 50 evesen elindulok. Mar ha addig meg viz felett lesz japan…
Ezt most nem értem, miért mondják, hogy megőrültél? És mikor indulsz el? Ne várj sokat. Én minden úton értetlenül állok előtte, hogy miért vártam ennyit, főleg először. Idővel ilyen rémes, hatalmas dologgá alakul az egész, de a valóságban végül apró darabokra esik, és csak annyi van, hogy befejezni a kávét, nekifutásból áthúzni a nehéz bőröndöt a következő sor vakvezető buckán, mit vegyek fel ma, melyik fotót posztoljam.. egyik dolog a másik után. Persze, időbe telik összegyűjteni az árát, de ha lehetségessé válik az út, akkor ne kezdj el gondolkozni rajta, hanem ott hagyd abba a gondolkozást, és menj. :)
asiafan ket gyerek, egy most epult haz es egy gyogyithatatlan betegseg kozbe szolt. Most leszek 34. A lanyom nemsokara 1 eves. Harom eve autoimmunnal diagnosztizaltak, es ez sajnos meg egy korantsem lefutott maraton. Orulhetek, ha a vegen nem kezdik leepiteni az immunrendszerem :)
De ettol fuggetlenul azt mondom: a gyerekek onellatoak lesznek, nem epp egy bosnyak innenausbau firma miatt szivom a fogam, es mar tudom, hogy mire szamithatok fixen a testemmel kapcsolatban- ez kb 50 eves leszek. Na akkor elkezdem a grand tourt. Egyedul, vagy ferjjel, vagy gyerekekkel, vagy akarmivel…
A tobbiek pedig azert nem ertik, mert annyira pozotivan, mereszen allok a kerdeshez, rengeteg nem fixalt ponttal, igazi nagydumaskent , mint akivel nem tortenhetne fel ev mulva akar egy olyan krach, hogy leall valamelyik szerve alattomosan, kibliccelve, hogy fel evenkent kontrollokra kell jarnom, nem torodve holmi fizikai korlatokkal… na ez sok nekik.
Mondjuk… en nem ertem oket… egyszer elunk, nem igaz?
És mi lenne, ha grand helyett apránként csinálnád? Mondjuk iskolás gyerek a táborban… A merészség már félsiker. :) Addig is tudsz haladni a jó irányba, ha pl. fontossági listát csinálsz a helyekről stb. Vagy pl. addig megtanulhatnád a nyelveket is. :)
asiafan :) a gyerek a taborban innen szamolva kb 10 ev :)
Veronika Laczkó Az a pár év ide-oda sokat jelent majd idősebb korban.. Addig is pont elég idő, hogy összegyújtsd a terveket, tudást, útravalót. A legfontosabb sztem, hogy arra haladj, amerre a cél van. Ha nem térsz le az útról, már mindegy is, hogy hol tartasz. :)
asiafan :) nezd, nekem ez nem csak egy almodozas, ez a tervem. Es amiket eddig terveztem, az meg is lett valositva. Szakacs ferj, tengerparton eles, aztan nemetorszag, ket gyerek, sajat haz. Na ez mind tervezve volt. Persze ebben voltak rogos utak is, de nem adtuk fel.
50 evesen hatizsakkal elindulok ;) addig meg tovabb olvaslak teged :)
A japannal meg valahogy nem jutom dulore. Valahogy ez a nemet nyelv gyilkos, mert miota ezt hasznalom azota a gorog es az angol satnyul…
Jó terv! :)
asiafan foleg az olvasas. :)
Na ed erre valaszolj, mert lovesem sincs, hogy van- e bemutatkozas az asiafanon: hogyan jutottal el a nagyvilagba? Miert? Az embereknek vannak miertjeik, vagy hogyanjaik, ergo sztoryk.
Tudod: a kezdo rugas!
Na a masik, hogy nem tudom azt sem eldonteni, hogy fiu- pardon: ferfiu- esetleg lany- holgyemeny vagy. Ezen el kell gondolkodnom. A vonatok miatt ferfiut mondanek….
Es vannak a zakkant anyukak, akik detto igy irnanak, mint te…
Veronika Laczkó hangszer kategóriában van rólam pár kép :) vagy email..
asiafan az erhu koncerten? Na babam, akkot tuti te is dilinyos vagy, mint en ;)