Már mikor tavaly a netről rendeltem (most épp nem működik a yahoos bolt), elhatároztam, hogy ha lehetőség adódik, ellátogatok az ősi nindzsarecept ihletésére készült katayakit (egyfajta szenbei) kekszet készítő cukrászdába, és most kaptam is az alkalmon, pedig sűrű volt a program. Mie Prefektúrában, Iga mellett, Nabariban található a Mon Pactole nevű cukrászda, ahol a Mie Egyetem történészeivel közösen megalkották eme, nyári hőség idején tökéletes szuvenírt (nem olvad el, nem törik össze, és különleges).
Mivel nem volt biztos, hogy eljutok odáig, ismét megkerestem őket emailben, hogy hol árulják még (egy igai hotelben és Aeon mallban), de végül megjelentem a helyszínen. Mutattam az emailjeim, hogy keressék elő az embert, aki írta, és aki úgy tűnik, hogy épp a főnök. A polcon meg is láttam a termékeket, 8-féle csomagolásban voltak kaphatók, más-más kis sztori van rájuk nyomtatva. Gyorsan telepakoltam a kosaram, majd pedig – útitársammal – leültünk a szép kis teraszon sütizni, teázni.
Aztán meglepve jött a cukrász, hogy helló, és megbeszéltük a nindzsadolgokat, és mesélte, hogy az egyetemi kutatónak is beszámolt a fura magyar bloggerről, aki amerikába rendelget sütit… Aztán a végén még meg is leptek egy kis ajándékcsomaggal, amiben többek közt a bolt legnépszerűbb terméke volt, a CocoMignon. Isteni, kókuszos, muffin alakú (és mégsem fullasztó) csoda. Sajnos csak később ettem meg, pedig ha tudtam volna, lett volna még egy csomagom… :) Vaj és margarin helyett kókuszolajjal készül.
Rájöttem viszont valamire, amit korábbi posztom idején nem ismertem fel: hogy csak a fekete, dobócsillagos csomagolású termékben vannak az ősi, nindzsa gyógynövények – és a valószínűleg ezek ízét elnyomni hivatott fahéj. A többi, környékbeli nevezetességeket bemutató tasakban „csak” helyi, hagyományos katayaki van, kevesebb összetevővel (főleg szezámmag), bár ezek is finomak, és valamivel puhábbak is (a fenti, összehasonlító képen a baloldali zacskó). Elsőként ezt bontottam ki, méghozzá a focista nindzsalányosat, ami a helyi focicsapatról (Iga Football Club) szól. Valószínűleg a női foci VB alkalmából adták ki, de van a sztoriban időutazás is. Utolsó képen az összetevők.
