Valószínűleg életem legdrágább sütije – a postaköltségek miatt – , de nem tudtam neki ellenállni, azonnal ki kellett próbálnom a cikk olvasása után az ősi nindzsarecept alapján készült, helyi kekszet. Az Iga-nindzsák hagyományos édességét próbálták visszahozni vele, かたやき小焼き (katayaki koyaki) néven. A katayaki (固焼) keményre-sültet jelent, a 小焼き meg kicsi sütit, tehát egy kicsi, kemény sütiről van szó. 60 gramm/csomag.
Honnan is kezdjem. Egy darabig úgy volt, hogy nindzsák már nincsenek, és talán nem is voltak, csak a gyerekek képzeletében, és komoly történész bottal se piszkálná a témát. Aztán jött a nagy turizmus „boom”, melynek következtében már most megsokszorozódott a tömeg, és az olimpiára is lazán meglesz a tervezett 40 millió vendég. Ennek egy részeként elkezdtek nyomni mindenféle „cool Japant”, azaz menő japánságokat, anime, vonatos műsor, Pikachu…, és hirtelen közgazdasági eszközzé váltak a nindzsák is, mert hogy a külföldiek állítólag odavannak a témáért.
Úgyhogy lett országos szervezetük, hivatalos nindzsanap (feb. 22.) fellendült az egyetemi kutatómunka és nyílt kismillió turistalátványosság Hokkaidótól Kyushuig. Ez persze nem baj. Így a legismertebb nindzsavárost, Igát tartalmazó Mie Prefektúra egyetemén (Tsuban) is beindultak a kutatások, és lett külön ezzel foglalkozó részleg. (Magyarországon is jártak, azóta is várom a beszámolót, aki ott volt..)
Néhány éve pedig összeálltak egy helyi cukrászdával Nabariban (モンパクトル Mon Pactole), hogy felélesszék a régi receptet. Mint a bemutatóról szóló NHK híradásból is kiderül, a pár éve indult – történelmi és élelmiszeripari – kutatás vezetője a Mie Egyetem professzor emerítusa, Makoto Hisamatsu, az Edo-korból fennmaradt írásokból (pl. Bansenshukai) próbálta összeszedni a nindzsák mobil útieledelének (兵糧丸 hyourougan) receptjét, és a cukrászok már egy 2015-ös, milánói expóra is vittek egy ilyen összetevőket tartalmazó sütit. A végső termék azonban idén lett kész, és mivel online is kapható (a japán Yahoo Shoppingon), a hírt olvasva azonnal utánaeredtem. :)
Nagy munkával összeszedték tehát a korabeli összetevőket, de aztán mégiscsak ehetőre kellett csinálni, 200 fős közvélemény-kutatás segítségével átízesítve. Bár valószínűleg az eredeti is édes volt, és megmaradt benne pár gyógynövény is, de az összetevők listáján azért pár dologban kételkedek (kókusztej pl.?). Ez a kettősség egyébként, a komolykodás és az eladhatóság, a történelemhűség és mesebeli hősök világa mindenütt megvan, annó pl. a múzeumukban is furcsálltam, hogy a valódi, ősi tekercsek és fémszerszámok unalmas vitrinei fölé belógatják a minden szempontból kamu, rózsaszin-kosztümös nindzsalány babát…
Na, de térjünk a sütire. Nabariból Tokióba egy nap alatt, onnan ide egy hét alatt ért, ajánlott csomagban, úgyhogy otthon ülve kellett várnom, két nap izgalom után, amikor is nem frissült a követés a vámba érve, és elképzeltem, ahogy kiszagolták a spéci kutyák a gyanús gyógynövényeket, és valaki egy laborban rágcsálja a fura sütim. De aztán megkaptam. Jól kibélelt kartondobozban jött, buborékfóliával, még a számla is fóliába csomagolva. Mellette a pékség előtt pózoló, teljes cukrászdai személyzet fotójával megtűzdelt köszönőlevél, mindenféle szép, kalligráfiás ismertetők, ajándék tasak és egy matrica.
Mint gyógynövényes édesség, nem számítottam sok jóra, úgyhogy kellemes csalódás volt, de pont olyan kemény, mint gondoltam. A Dunakavics ehhez képest pillecukor. Beáztattam tejbe is, semmi hatása, de talán érthető: a tűrhetetlen, forró párában hegyeket mászó, középkori kémek se akarnák, hogy péppé alakuljon a zsebükben. A szájban azért kis idő után megpuhul. Mindenesetre nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy a drága sütiből ne legyen még drágább, fogorvosi vizit. Ellenben nincs rossz íze, sőt. A fahéjt éreztem benne egy pillanatra, de a szezámmag íze mindent elnyom, így a többi összetevőből már semmit nem éreztem. A hatását se igazán, pedig a készítők állítása szerint a belekerült gyógynövények egészségesek és nyugtató hatásúak. Persze, ehhez lehet, hogy sokkal többet kéne enni belőle. Összetevők:
小麦粉 (こむぎこ) búzaliszt
ごま szezámmag
ココナツミルク kókusztej
中双糖 (ちゅうざらとう) cukor
きび糖 köles-cukor
シナモン fahéj
重曹 (じゅうそう) szódabikarbóna
蓮 (はす)の実 (み) lótusz mag
山芋 (やまいも) yamgyökér
ハトムギ Jób könnye (gabonaféleség)
朝鮮人参 (ちょうせんにんじん) ginzeng
Többféle dizájnban kapható, de csak a fekete tartalmazza az egyetemi kutatás összetevőit, a másikak csak mezei katayakik. Csomagolás verziók (és bolt link):
伊賀上野城 Iga-Ueno Castle (Ueno kastély)
手裏剣 Shuriken (dobócsillag, ezt vettem) Ez a tuti.
赤目四十八滝 Akame 48 Waterfalls (vízesés Nabariban)
伊勢神宮 Ise Grand Shrine (Isze nagyszentély)
世界遺産熊野古道 World Heritage Kumano Kodo
さるびの温泉 Sarubi Onsen
伊勢志摩 (準備中) Ise-Shima (készülőben)
Ferraris nindzsalány – ez úgy nézem, a milánói expóra készült.
A különböző zacskókon egy-egy eltérő történet van (amit akkor látunk, ha felnyitjuk a csomagot). Itt olvashatjuk a többit is. Mind úgy indul, hogy „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Yumezó nevű nindzsafiú Igában”, és aztán egy kis, családi jelenetet ír le, amelyben megjelenik a fenti helyszínek kontextusában a sütievés. Yumezó a zacskón látható karakter, a matricán pedig női párja, Yumeko van, párducmintás ruhában (…).
Kapható: a Mie Egyetemen, a környékbeli szupermarketokban, turistahelyeken Igában, a tokiói Mie Terraceban, online a Yahoo Shoppingon, és természetesen a gyártó cukrászda üzletében is, Nabariban. A google maps képei alapján sok finomságuk van még. Minőségét 3 hónapig őrzi meg (az enyém szeptemberig), de azt is írják, felbontás után gyorsan fogyasszuk el. Helyi ára ¥486, online boltban (yahoo) ¥540-be kerül, és Japánon belülre plusz ¥864 a posta. Erre jött még rá a yahoon vásárláshoz használt Buyee szolgáltatása ¥150 és a nemzetközi csomag költsége, esetemben még plusz ¥1010 (legolcsóbb légiposta Amerikába), így végül több, mint 2500 yent fizettem, ami a csomag csekély méretét és súlyát nézve elég drága, de nekem megérte. :)