A japán kalligráfia (書道 sodó) az egyik legrégebbi meg-nem-írt bejegyzésem, négy évvel ezelőttről, amikor munka, japán-, kínai- és hangszertanulás mellett még arra is jártam. Már nem emlékszem, mit akartam róla mondani, azon kívül, hogy szép, nehéz, sok türelem kell hozzá, és elég frusztráló tud lenn (nem nekem való). Nem igazán lehet addig értékelni és megérteni, amíg el nem tölt vele pár órát az ember, hogy húzzon egy egyenes vonalat… Az is jól kiserül belőle, miért néznek úgy ki a betűk, és miért olyan fontos a rovások sorrendje. Sokféle írási stílus van, a szögletesebbtől a kibogozhatatlan, kanyargó vonalakig, de erről inkább olvassunk bővebben a wikin.
Mindenesetre szerencsém volt egy igazi mestertől tanulni, akinek a tegnapelőtti performanszán ismét megcsodálhattam a művészet szépségét. A WTC melletti Brookfield Placeben tartó program – ON LOVE: The Art of Lines, Shapes & Symbols – keretében négy különböző kalligráfus (japán, amerikai, iráni, indiai) dekorálta ki az üzleti negyed boltokkal és pálmafákkal teli csarnokának tengerre néző ablakait a maga egyedi stílusában, kapcsolódó műsorok, zene mellett. A pénteki, japán napon természetesen tradícionális, japán dallamok szóltak. A művésznő, Masako Inkyo (Inkjó Maszako) irodalom- és kalligráfiászakon végzett, Japán két fő kalligráfus szervezetének is tagja, ahol egyaránt a legmagasabb szintű besorolással rendelkezik. Sok díj és kiállítás kíséri karrierjét, előző bemutatója pl. az ENSZ székházában volt nemrég.
Szintén ő díszítette ki az elegáns, tokiói Park Hotel egyik szobáját pár éve száz japán vers kalligráfiájával. A mostani alkalomra az ablakon látható mellé egy, a padlón fekvő, nagy lapra festett méretes művet a kiállítás „On Love” témájához választott nyolc szóból. Ezek a következők: 真心 (őszinteség), 勇気 (bátorság), 輝 (ragyogás), 生命力 (vitalitás), 響 (rezonancia), 調和 (harmónia), 情熱 (szenvedély – ez került fel az ablakra is), 愛 (szerelem). Próbáljuk kiolvasni. :) A legutolsó (愛) az aranyszínű. Aki szeretne ellesni pár ecsetvonást, itt van sok videó tőle.