Mugen no jūnin, 2017-es, japán szamurájfilm. Mostanában kevés időm van filmeket nézni, hosszasan ecsetelni pedig inkább csak a nagyon jókat fogom, ez nem az volt. Takashi Miike legújabb vérengzős filmje sajnos nem több, mint egy – a rendező alkalmi filmremekei árnyékában kidobott – fröcsögős sorfilm, levágott fejekkel, valamiféle sztori ürügyén. A Hiroaki Samura mangájából készült film a tavalyi Cannes-i filmfesztiválon debütált, a főcímdalát pedig a Miyavi játssza. Főszereplők: Takuya Kimura, Hana Sugisaki, Sota Fukushi.
Manji (Kimura) üldözött szamuráj, aki megölte urát és testőreit, majd lekaszabolja az őt kergető róninokat is, mígnem találkozik egy 800 éves szerzetesnővel, aki halhatatlanságot okozó férgeket juttat a vérébe. Jó pár évtizeddel később viszont már megelégeli a kaszabolást, és inkább halandó lenne, amikor rátalál egy, a húgára emlékeztető, megárvult lány, aki a környéket terrorizáló, harcművészeti csoport ellen készül vérbosszúra.
A film legtöbbet szájbarágott mondandója talán ez, hogy senki sem ártatlan, és az indítéktól függetlenül a kiscsaj gyilkolási vágya sem jobb, mint a gonoszak tettei, és legyen végre vége az erőszaknak – és legyen végre vége a filmnek, gondoltam mindeközben. A többi csak öncélú, grafikus vérontás, 2 óra 20 percen keresztül. A film egyetlen pozitívuma Takuya Kimura, a SMAP énekes-színész sztárja, ám ebből is elvesz kissé az arcát átszelő sebhely, meg hogy csak fél szeme van. A film utolsó 45 percét már nem láttam. Trailer:
Rémes. Szörnyű rossz volt. Le is töröltem azon melegében. Nagy csalódás.
Időpocsékolás egy bűnrossz „alkotásra”. :-(