Harmonium (Fuchi ni Tatsu, 2016) japán dráma, rendezte Kōji Fukada. A tavalyi Cannes Film Fesztiválon mutatták be a filmet, ahol megnyerte az Un Certain Regard kategória zsűri díját, valamint az Asian Film Awardson a legjobb színésznek járót (Asano). Főszereplők: Tadanobu Asano, Kanji Furutachi, Mariko Tsusui. A filmet Japánban októberben kezdték vetíteni, azóta világszerte több tucat fesztivált is megjárt. Nekem a Japan Society NY egy speciális vetítésén volt szerencsém hozzá, ahol a film után a jelen levő főszereplőt (Furutachi) lehetett kérdezgetni.
Toshio (Kanji Furutachi) és felesége, Akie (Mariko Tsutsui) kislányukkal, Hotaruval élnek meglehetősen hétköznapi életet, a férj a műhelyben dolgozik, a lány pedig egy harmóniumon gyakorol. Egy nap egy furcsa idegen áll ki az utcán a műhely elé, akiről kiderül, hogy a férj ismerőse a rejtélyes múltból, Yasaka (Tadanobu Asano), és Toshio munkát és lakhatást biztosít neki, felesége meglepetésére. A férfi besegít a kislány harmónium-tanulásába is, és lassan Akie is megbarátkozik vele, nem is sejtve a két férfi közös múltjának sötét oldalát.
Már egy ideje nem vagyok dráma-hangulatban, így kellemes meglepetés volt, hogy rászántam magam a filmre, mert a rosszul végződő szomorkodáson túl igen sok jó oldala is volt, többek közt rengeteg bizarr és humoros jelenettel, valamint a végére elég izgalmas és kiszámíthatatlan is lett, olyan film, amiről kijőve még van mit beszélgetni. A színészek játéka is kitűnő volt. Mint megtudtuk, a történetből, melyet a rendező írt, könyvet is kiadtak, ami többet árul el, mint a film, de szerintem jobban járunk a filmverzió nyitva hagyott kérdéseivel…
Élmény volt a Kanji Furutachival zajló beszélgetés is, a színész 18 évvel ezelőtt New Yorkban élt, és színészetet tanult meg pincérkedett. Főleg a rendezőről beszélt, több korábbi filmjében is szerepelt, és a készülő következőben is fog. Dícsérte, hogy engedte a színészeket önállóan dolgozni, beleszólni dolgokba. Mindössze 20 nap alatt forgatták a filmet, két részletben, és az utolsó jelenetet találta a legnehezebbnek, leginkább technikailag és az idő nyomása miatt (már ment le a nap, és a költségvetés is szűkös volt).