Frissen megjelent könyv a Japánban élt magyarokról, nem olvastam, de érdekelne. Ez az ajánló hívta fel a figyelmem rá. A szerző, Kiss Sándor, vasárnap, ápr. 23-án, 16 órától dedikálja könyvét a Millenárison a Holnap Kiadó standjánál. (Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, a belépés ingyenes. Bp. II. Kis Rókus utca 16-20.)
„A könyv Japán magyar vonatkozásait 1608-tól kezdve ismerteti, majd részletesen tárgyalja az 1869 és 1959 között Japánban élt magyar üzletemberek összefonódó életét. Nem disszertáció, hanem személyes történeteikkel átszőtt leírás, amely politikai és kulturális hátteret is ad. A könyv szerzője kereskedelmi diplomata, aki 11 évet szolgált Japánban. A magyar–japán kapcsolatok ápolásáért és kutatásáért Akihito császár 2014-ben a Felkelő Nap Rendjével tüntette ki.”
Szerintem ez is érdekelhet:
A Monarchia-beli Magyarország és a Meidzsi- és kora Tajsó-korabeli Japán Kapcsolattörténete (1869-1913)
independent.academia.edu/japanmagyarkapcsolattortenet
A könyv nagyon jó, érdemes elolvasni. Apró kis gikszerekbe belefuthat a laikus olvasó:
– Uremann János „magyar” jezsuita atya sajnos nem volt magyar, hanem Ivan Vreman dalmát származású jezsuita volt, Splitben született, nem is az osztrák provincia tagja volt, hanem Rómában lépett be a rendbe.
Ráadásul nem derül ki az, hogy vajon miért is volt fontos válogatóelv az, hogy a szereplők szeressék Japánt? Érdekes lenne azokról is olvasni, akik mondjuk nem szerették Japánt, vagy akik egy kicsit szerették is, meg nem is Japánt. Fura ebből a leegyszerűsített, „szerették-nem szerették” kétpólusú értéktartománynak csupán egyik feléből megközelíteni a témát – arról nem is szólva, hogy ez a tényként kezelt Japán-szeretet kizárólag a szerző saját feltételezése, mert a könyvben tárgyalt magyarokat (vagy nem magyarokat) már nem tudjuk meginterjúvolni. Egy kicsit bekissándorozódott ezáltal az emlékük.
Akit pedig érdekel a Monarchia-beli Magyarország és a Meidzsi- és kora Tajsó-korabeli Japán kapcsolattörténete (1869-1913), az kattintson a linkre:
independent.academia.edu/japanmagyarkapcsolattortenet
Köszi a véleményt és a linket is!
A szerző válasza: http://japan-vonzasaban.blogspot.hu/2017/04/ket-kerdes-keleti-szel-kozosseg.html
A fogadatlan recenzens válasza: az alcím implikációját nagyon fontos lenne egy kicsit jobban górcsővi vizsgálatok alá vennünk a mai Magyarországon, mert ez a „szeret-nem szeret” dichotómiájának faék egyszerűségű (kizárólag pozitív tartományú) narratívájába, egyfajta lila ködgomolyagokkal pettyezett, feltétel nélküli általános szeretetbe és kritikamentes prekoncepciorendszerbe zárja be hermetikusan a Japánról szóló diskurzust, amitől az „ezobioterikus” jegyeket bőven magukon hordozó, pszeudotudományos magyar-japán rokonságelméletek már csak egy metrómegállónyira vannak, avagy sickratman-t parafrazeálva:
– Nem szereted Japánt? B.z.-e vagy???
A japánszeretetet tárgyalja amúgy sebészi pontossággal Arudou Debito az alábbi, angol nyelvű cikkében:
http://www.debito.org/?p=10842
Az alcímadás ezáltal deklaráció a soft power diplomácia által formálni kívánt Japán-imázs fenntartása mellett – s ez mindenre jó, csak az értelmes, tényeken alapuló diskurzus megindítására nem, és ezt a volt kereskedelmi titkár és Japán által államilag kitüntetett Kiss Sándor pontosan jól tudja, ezért értelmiségiként sokkal nagyobb felelőssége van másoknál. Uff.