Mármint az én nyugati utazásom. Csak gyűlnek a megíratlan posztok, mert nincs idő részletesen utánajárni mindennek, úgyhogy most inkább beszéljenek a képek. Amerika nyugati partja érezhetően közelebb van Ázsiához, így rengeteg, pl. japán bolthálózat képviselteti magát. Mármint igazi, eredeti, japán boltok, amelyek a tengerentúlon is megnyíltak, és most nem a 7-Elevenre gondolok, bár az is japán, ugye. Hanem pl. Kinokuniya könyvesboltok vagy az oszakai Marukai Market. Fenti kép: San Francisco Japantown Oszakai kastéllyal és Kinokuniya (itt vettem Bót :)). Jobbra az LA-beli Kinokuniya Ghibli-kollekciója, mint hivatalos viszonteladó.
Meg persze, a Uniqlo, ami szerintem „a következő H&M” lesz, hatalmas ütemben terjeszkednek. Pár éve csak egy boltjuk volt Sohóban, ma már több, mint 50 nyílt, és Európában is egyre több (pl. németeknél). Plusz, ami a keleti parton nincs: egy csomó Daisoban is jártam, ami egy japán 100-yenes bolt (vagyis a 100-forintos bolt minőségi megfelelője), átváltás után itt – majdnem – minden $1.50 volt. Az égvilágon mindent árulnak, van sapka, tál, csoki, sampon, focilabda, papucs, szemöldökcsipesz, ing, bento box, játék, teáskanna…. Az elsőt LA előtt Temple Cityben találtam, aztán volt még SF-ban és San Joseban meg Cupertino környékén is pár.
Meg éttermek, pl. a Yoshinoya hálózat, vagy Gyu-Kaku (bár az van ideát is)… Ráadásul ezek nem csak a „kijelölt”, japán negyedben voltak, hanem random külvárosi üzletsorokban. Persze, nemcsak üzletek vannak, hanem kulturális, társadalmi szervezetek, történelmi emlékek, szolgáltatások, iskolák is. Sőt, kicsit északabbra, Seattle közelében még valódi, sintó nagyszentély is van, ahol sajnos még nem jártam. Több óriási Mitsuwa szupermarket is útba esett viszont:
A Las Vegas-i kínai negyedről már írtam itt, onnan indult a körút LA-SF-LV irányba, persze más látnivalók miatt is, de főleg a San José-i koncert apropóján. A vegasival ellentétben viszont a többi, keleti parti, ázsiai környéknek valódi, régi, történelmi múltja van, általában a 19. századi bevándorlók révén. Az igazat megvallva, bár átrohantam a san franciscoi kínai negyeden és a los angelesi koreain, főleg a japán városrészekre koncentráltam, így sorra került a Little Tokyo LA-ban, a SF Japantown és a San Jose Japantown és kert, valamint még Las Vegasban is találtam egy japán egy kisboltot.
Los Angeles Little Tokyo (Kis Tokió, fenti képek) negyedének múltja az 1880-as évi bevándorlókkal indul. Egy japán tengerész nyitott itt éttermet először, majd lassan nőtt a népesség, és aztán felgyorsult a növekedés, 1907-ben már 30 ezer japán érkezett Amerikába. Little Tokyoban sok-sok bolt van, és a környéken japánokról elnevezett színházak, utcák, terek. Alant pl. Shoji Onizuka űrhajósról elnevezett utca. Az elektromos dobozokon és lámpaoszlopokon képek és történelmi tájékoztatók vannak. A „japán falu” rész végén meg torony.
A San José-i Japantown története egész hasonló, ott is a 19. század végén kezdtek, az addigra kiutált, kínai bevándorlók helyére japánok érkezni, ez esetben főleg földművelők, és itt is a 20. század elején indult be a növekedés. Mindkét helyre jellemző, hogy eleinte a szingli férfiakat kiszolgáló üzletek nyíltak (étterem, kocsma, borbély, bordély), és néhány évtizeddel később jöttek már inkább családok (és épült, templom, kórház, iskola). Az üzletek száma pedig még ma is nő. Volt persze, az amerikai japán történelemnek egy sötét időszaka is a 2. VH alatt… Sajnos nem volt időm mindent megnézni, pedig több japán, buddhista templom is van LA-ben, valamint könyvtár, kert és múzeum.
LA koreai negyedén csak átautóztunk, annyit mondhatok róla, hogy hatalmas.
(Van nagy, kínai negyed is a városközpontban, oda nem jutottam el.)
A San Franciscó-i Japantown (日本町) idén ünnepelte 110. évfordulóját. Ez is nagy területű, sok bolt, étterem van, beltéri pláza és kinti utcák. Különösen klassz, hogy a környékbeli utcák japán betűkkel, katakana írásjellel is ki vannak táblázva. Itt is van több templom, és mindenféle fesztiválokat is tartanak. Van Kinokuniya, Daiso, Nijiya market és mini Osaka Castle (lsd. fent).
Az ázsiai vonatkozású dolgok itt a koncentrált negyedeken túl eléggé szét vannak terjedve, a környékbeli városok körül is sokfelé láthatunk kisebb kínai, koreai stb. központokat. San Franciso népessége igen tarka, a fehérek itt kisebbségben vannak (42%), a lakosság harmada ázsiai. A város legnagyobb etnikai csoportját a kínaiak képezik, 21%-kal. Az itteni Chinatown pedig az ország legrégebbi és egyik legnagyobb kínai negyede. 1848 körül kezdődő történelmét először aranyásó majd pedig vasútépítő kínaiknak köszönheti. Később, de még az 1910-es években turistalátványosságá avanzsált, és a nagy, 1906-os földrengést is túlélte (abban az értelemben, hogy újjáépítették).
Ez a negyed nincs úgy külön kiépítve, elhatárolva, hanem a meglévő utcák régi épületeiből áll, sok-sok kínai motívummal, meg persze, erhuzó utcazenésszel.
Végül pedig SF-tól egy órányira San José, melyet a Szilikon-völgy fővárosaként is szoktak emlegetni (közelben van Cupertino, Palo Alto stb.). Az egymilliós város lakosságának harmada itt is ázsiai, bár nagy részük vietnámi és kínai, azért a japán zenekar se véletlen jött ide. A városban van itt is Japantown, bár inkább csak falunak nevezném, a korábbiaknál szerényebb pár utca, egy-két kis bolttal, de egy szép templom is van (San Jose Buddhist Church Betsuin).
A város egy másik részén található a Japanese Friendship Garden (Japán barátság kert), amely ingyenesen látogatható (de a parkolásért kell fizetni). San José testvérvárosa Okayama, ennek a kapcsolatnak a tiszteletére építették 1965-ben, az ottani, híres Korakuen motívumaival. Koi halak, hidak, vízesés.
A kaliforniai japán negyedek történelméről bővebben itt olvashatunk még.