The Assassin (Niè Yǐnniáng, 2015) tajvani-kínai-hongkongi wuxia, melyet a tajvani Hou Hsiao-Hsien rendezett, és nyert egy csomó díjat. Tajvan még Oscárra is beküldte a művet, de nem válogatták be, ellenben Cannesban megkapta a legjobb rendező díját és a legjobb filmzene díját is, utóbbit Lim Giong írta. A Golden Horse Film Awardson meg még további 5-öt nyert.
Szerintem rém unalmas film volt, értelmetlen, zagyva sztorival, még WKW Nagymesterénél is jobban szenvedtem rajta, hiába a harci jelenetek meg művészieskedő beállítások. Nem is értettem, hogy ki kicsoda, és mi bajuk van. Pedig most még Shu Qi sem zavart, jól játszott, legalábbis ami az elkeseredett fapofát illeti, mindenféle festői háttér előtt. Mellette a Tigris és Sárkányból is ismert, jóképű Chang Chen volt a sztár, valamint Zhou Yun és Satoshi Tsumabuki (az Ai to Makoto címszereplője).
A Tang Dinasztia utolsó éveiben játszódó történet részben Pei Xing 9. századi Nie Yinniang c. művén alapszik. Nie (Shu Qi) egy nemesi származású bérgyilkosnő, akit gyerekkora óta mestere, Jiaxin nevelt, és most hazaküldi, hogy ölje meg a kormányzót, aki annó a jövőbeli férje lett volna. Otthon várják a szülei is, meg a múlt zavaros szövevénye és a jelen politikai ellenfelek. Trailer:
A The Assassin egy mélységesen középszerű akciófilm. Olyan, amit egyszer megnéz az ember, majd továbblép, úgy, hogy nem veszi elő többé, újranézésre, legrosszabb esetben elfelejti még a létezését is.
Én megértettem a sztorit, bár beletelt némi időbe, mire összeraktam az egészet. A sztori egyszerű, ami persze nem is lenne gond, hiszen nem egy komplex cselekmény miatt lesz valami jó film.
Igazából három dolog kellett volna, hogy ez jó film legyen:
– elhagyni a lassú jelenetábrázolást (el se hiszem – még az olyan jeleneteket is fárasztó lassúsággal mutatják be, amikor a szolgák készítik a fürdővizet, vagy amikor az orvos megnézi az agyvérzést kapó nemes urat)
– kidolgozni normálisan a dialógusokat és a harckoreográfiákat
– rendesen megcsinálni a bérgyilkosnő karakterét
Nie Yin Niang karaktere: Van egyszer a külcsín és a személyiség. Az egyik külső, a másik belső.
A külcsin remek. Nie Yin Niang gyönyörű. Szép az arca, szép az alakja; az öltözék, amit hord, szintén szép; és a mozgásában is van valami szépség. Azok a jelenetek, amiben ő is szerepel, megragadja a tekintetet; képes arra a férfi néző, hogy gyönyörködjön benne.
A személyiség viszont csapni való. Sokak elmondása szerint Shu Qi jó színésznő, de én a kiváló színészi tehetségéből semmit sem láttam. Hihetetlenül unalmas volt a színészi játéka, mintha csak unta volna az egész forgatást, és mielőbb túl akart volna lenni az egészen. A karakter háttértörténetét megismerjük a többi karakter szájából, de maga a karakter, az érdekes háttértörténetével, nem lesz élő. Egyszerűen nem él a filmben a főhősnő. Persze, nehéz is a dolga Shu Qi-nak, mert nem lett rendesen megírva a karakter.
Én akkor jöjjön egy értelmetlen jelenet, amit egyszerűen nem voltam képes megfejteni. Találkozik az erdőben a két bérgyilkosnő, Nie Yin Niang és egy másik, összemérik a pengéjüket egy dögunalmas küzdelemben, majd elválnak útjaik. Ez most mi volt?
Szerintem az egész film olyan, mint maga Nie Yin Niang karaktere: kidolgozatlan. Kár: Több munkával és kevesebb bénázással lehetett volna egy jó film is.
Köszi a hozzászólást! Egyetértek mindennel, kivéve, hogy lehetett volna jó film is :)