Hana Moyu

Már javában nézem az NHK idei taiga drámáját, a Sanada Marut – egyelőre tetszik -, úgyhogy ideje röviden megemlékezni a tavalyiról. A heti egy epizódból álló, egész éves történelmi drámák népszerűsége mostanában egyre csökken, a Ryomaden és mondjuk az Acu hercegnő óta nem igazán sikerült nagyot alkotni, és a tavalyi Hana Moyu (花燃ゆ) még egy lapáttal rátett az ereszkedő tendenciára. Míg az Atsuhime nézettégi mutatója 24.5% volt, a Hana Moyué kevesebb, mint a fele, 12.0%. Más szóval marha unalmas volt, és a számok is ezt mutatják. Ellenben viszonylag azonos színvonalon maradt, így tudván, mire számíthatok, jobb híjján végignéztem.

A sorozat főhőse Fumi, a sógunátus megszűnésének idején volt szonnó dzsói mozgalom egyik fontos alakjának, Yoshida Shōinnak a húga. A történet nagy része szülővárosukban, Hagiban játszódik, a mai Yamaguchi Prefektúra területén. Itt iskolát nyitnak, majd bátyja egyre inkább összetűzésbe keveredik a hatalommal a mindenféle politikai nézetei miatt, miközben Fumi pedig egy másik, zűrös, forradalmár fiatalhoz megy hozzá. A fárasztó, érdektelen hercehurcákon túl még az a bajom is volt a sorozattal, hogy nem nagyon találtam benne szimpatikus szereplőt (talán csak a Takao Osawa alakította Katori-szant), a főhősnőre meg (akit Mao Inoue játszott) már csak ha ránézek, felidegesít, olyan buta feje van.

Aki taiga dráma-függésben szenved, az persze, nézze meg, de ha valakinek kimaradt volna, nyugodtan hagyja ki, és a műfaj megismerésére sem ezt ajánlanám. Egy pozitívumot viszont megemlítek: a zenét Kenji Kawai írta.