Hanggai: Horse of Colors

Tegnapelőtt jelent meg a Hanggai nevű, belső-mongóliai folk rock együttes legújabb albuma. Furcsán bekúszik a történelem az ember tudatába, néha már-már nosztalgikusan gondolok a tatárjárásra, valamiféle kapcsolatot érezvén, végül is, mi is lovon jöttünk Keletről, erőszaktól nem mentesen… De az is lehet, hogy csak tetszik a zene meg a vonósok, és valójában semmi közöm a végtelen prérihez itt, a monitor előtt a kávémmal. Mindegy, hallgassátok a zenét, mert megint jó. Most talán még rockosabb és kommerszebb lett, de az idegen szövegek és a morin khur miatt azért nem fogjuk összetéveszteni a Bon Jovival.

A borító is hangulatos, bár nem olyan tarka, mint a Horse of Colors cím színes lovaitól várnánk (bár jobb, mintha My Little Pony lenne rajta), és a közepén mongol írással, kalligráfiával is rá van írva, gondolom, a zenekarnév és a cím, csakúgy, mint alul kínaiul (杭盖- 花斑马). A ló hátsójában meg valami csillagkép tűnik fel. Jó lenne tudni, miről szól, de a címek alapján főleg a természet lehet a téma, a prérik, a nap, az ég, szél, ló, egy kis nyúl és az anyafolyó szerepelnek bennük. A lemezt nyugaton is kiadták – a zenekar idén is koncertezett Amerikában -, és a hírek szerint kapható az iTuneson (€7.99) és Google Playen is.. A lemezhez már három klip is készült, nekem a lenti jött be leginkább. Telis-tele van a végtelennel – ami a cím alapján érthető is: The Vast Grassland -, égen kőröző sas, pusztán rohanó lovak, éjszaka és az inkább westernfilmbe illő zenekar. Jó kis, fülbemászó basszus groove van alatta, remek sláger.

De akkor már kezdjük az elején, mert a fenti a 9. track a 12-ből. Az első a címadó, a Horse of Colors (花斑马), ami a vágtázó ménes ritmusát felidéző morin khur hegedűvel induló, gyors szám, később jó kis gitár riffekkel. Igazából minden számban elég erőteljes és jól szól a basszus, ami hasonló hangulatot nyújt, mint maga a szintén mély tónusú morin khuur, és mellé még ott a torokéneklés is. Ezekből mind jut a második, lassú, lírai számba (轮回 – Samsara/lélekvándorlás), ami szintén kellemes. A harmadik szám „Ali the Mother River” egy gyors, bulizós darab, amit egy szép, női-énekes, lírai dal követ, a Haira Haira.

A következő a The Rising Sun, amihez szintén készült klip (alant). Jó dögös szám, a basszus és a mély gitár mellett a hagyományos vonósok adta ritmusra még egy lapáttal rátesznek a nagydobok. De azért itt is a basszer viszi a prímet. Ez után következik a Grassland My Beautiful Home című country-dal, tovább erősítve az amerikai hatásokat. Nem rossz, csak intellektuálisan zavar össze egy kicsit. Ez (美丽的草原我的家) egyébként egy 1975-ös dal feldolgozása. A The Rising Sunnal együtt ez is megjelent kislemezként 1-2 hónapja. A következő egy fura című, rockos, gitáros dal, a The Transistor Radio of Shanghai Brand, nem olyan érdekes. Az akusztikus country-zene aztán visszatér még a lassú, kisnyulas számban (小兔子 – Little Rabbit) is, mongol dallammal keverve, női énekkel. A végén pedig végre egy kis, tradícionális dorombéneklést is hallhatunk.

Az elején említett The Vast Grassland után egy folkosabb, a hegycsúcson levő otthonról szóló, lassú, morin khuuros dal jön, a 故乡山峰 – The Mountain of Homeland. Aztán egy felejthető, gyors rockszám a mennyei szélről (The Wind of Heaven), majd pedig a lemezt záró Úr – 圣主, egy igen szép, lírai, többféle, hagyományos énekstílust is felvonultató, népi dal. Természetesen úr alatt Dzsingisz kánt kell érteni, angol címe Lord Chinggis Khaan. Kiváló lemez, remek klipekkel, ajánlom megszeretni. Ja, és a zseniális kosztümök! Bármelyik mongolosított bőrkabátot elfogadnám..