A Tokyo Auto Salon (東京オートサロン Tokyo Ōto Saron, Tokiói Autószalon) 1983 óta évente megtartott rendezvény, amelynek fókuszában a tuningolt autók és a versenyautók állnak. A szalont annó az Option nevű tuning magazin indította el, majd egyre nagyobbra nőtt, s ma már 11-et is megtölt a Tokió mellett, Chibában található Makuhari Messe termeiből. Összesen kb. 72 ezer négyzetméteren sorakoznak a különleges vagy éppen vadiúj, ill. jövőbeli autók. Idén a 34. autószalont rendezték meg január 15-17-éig, melynek utolsó, vasánapi napjának végére sikerül kilátogatnom.
Váratlan fordulat volt a programomban a fenti, még abban sem voltam biztos, hogy vissza akarok menni Tokióba, mert épp elegem volt a hidegből, de aztán kiderült, hogy aznap van a szalon utolsó napja, és nagy rohanás lett belőle. Délután értem Tokyo Stationre, ahol – mivel vasárnap volt, és mivel Japán már nem nagyon bír a jelentősen megnövekedett turistaforgalommal – minden csomagmegörző foglalt volt. De tényleg mind, pedig van ott vagy 3000 db. Ideiglenesen felállított pultok előtt álltak még kígyózó sorok, ahol egy cetli fejében valahová hátulra elviszik, és egy óra felesleges rohangálás után kénytelen voltam itt hagyni drágán a bőröndöm. Aztán irány a helyszín, fél óra vonat.
Pozitívum viszont, hogy az ország papír- és faximádata ellenére a neten is árultak mobiljegyeket a kiállításra (még aznapra is), így bankkártyával, egyszerűen meg tudtam venni még a vonaton a belépőt – 2200 yen volt -, és csak meg kellett mutatni a telefonomon a QR kódját (vagy ki is nyomtathattam volna). Még mindig nagy tömeg haladt befelé (meg tömeg volt benn, és tömeg jött kifele is), de jól meg volt szervezve a bejutás. A Messe 3 terme a bejárat utáni részen, a többi azonban egy másik épületben volt, ahová felüljárón terelték át az embereket, és úgy összességében hatalmas volt az egész.
Eleinte nem voltam vele tisztában, hogy itt direkt tuningolt autók vannak, mert jelen volt pár hivatalos autógyár is a különlegesebb, de azért „normális” termékeikkel, mint mondjuk a BMW és az M4-es coupé, vagy a Honda kisméretű sportautója, az S660, ami nemrég szerepelt az NHK Japan béna, autós műsora, a Samurai Wheels egyik adásában (onnan ismerem). Amúgy klassz autó, fenti kép.
Úgyhogy a fotók többségén láthatóak alapján először csak elkönyveltem, hogy a japánok őrültek, és szeretik az ízléstelenül agyondekorált dolgokat, amelyek többsége pedig még viccnek is rossz. Mondjuk, ez azért részben igaz, mert néha felbukkan az utakon is ilyesmi, rózsaszínű kei carok pl. bőven vannak. De a liliputi teherautók többsége azért nem hot pink. Ehhez a csillámokkal kirakott, rózsaszín borzalomhoz hozzá se lehetett férni:
A rendezvény az autókon kívül még a különféle hírességek szerepeltetéséről ismert, zenekarok, sztárok lépnek fel, vagy vesznek részt beszélgetésben, játékban, valamint a kocsik mellett természetesen csinos, alulöltözött hölgyek mosolyognak.
Tokyo Drift és M4. A BMW-nél kaptam BMW-s KitKatet! :)
Az egyik kedvencem a baloldali, fehér Lexus LFA sportautó volt. Hátulról sokkal jobban tetszik, mint előlről, mert háromszögletű szemei vannak. 2010-12-ig gyártották, 500 db. készült belőle.
A másik meg ez a Mazda. Még csak terv, de reméljük, valóra váltják.
A bal képen nem az autót kell nézni. A jobboldalin meg nem a repülőt. :)
A Honda N-One egy már meglévő „kei car” miniautó, ez pedig egy fabetétes, kedves kis mini pickup koncepció. Elegáns és cuki. A pirinyó „monster truck” viszont csak nevetséges és értelmetlen.
Ez pedig az igazság. Míg én az autókat néztem, a férfiak legtöbbje azzal foglalkozott, hogy a félmeztelen csajokat fotózza. Csordában csorgott a nyáluk..
Ennél, a talán nőknek – bár szerintem inkább csak 3 év alatti kislányoknak – szánt kisautónál már elvetették a sulykot, különösen, ami a belsejét illeti.
Japánban így képzelik el Texast. Toyota, talán Land Cruiser.
Autók, persze…
Szépen megcsinált Jeep Renegade balra, ha most odaköltöznék, lehet, hogy ilyenem lenne, mert emlékeztet a mostani autómra, és talán elfér a szűk utcákon is. De ez már a kompromisszumkészségem határa, a Suzuki Hustler csak LOL.
Hasonló koncepció, nagyon eltérő eredménnyel. Ilyenek voltak még.
Gondolkoztam, hogy hogyan tervezhetnek ilyen céllövölde szintű dekoràltsàgú kocsikat olyan designerek, akiknek az agya teremti azokat a lenyügöző formàkat. Aztàn eszembe jutott, mikor a speedonàl dolgoztam, és nem értettem, hogy a sok klassz fürdőruha között, hogyhogy van egy-két iszonyat is. Erre mondta a főnököm a gyàrtàson, hogy nekünk azoknak a vevőknek is el kell adni ruhàkat, akiknek nincs vagy szörnyű az ìzlésük, haha. Tanulsàgos
Azért a tuningolást más, kis cégek csinálják, nem az autógyártó (dizájnere), de persze, van ízlésficam is.