Itt van az ősz, itt van ujra, s ha már itt van, emlékezzünk meg a tavalyiról is. Lassan egy éve, hogy piros, őszi faleveleket nézni Japánba utaztam, mely alkalommal a fő célpontom – az egyik népszerű, őszilevél-néző hely – az északra, Yamagata Prefektúrában található Yamadera (山寺) volt. Jelentése „hegyi templom„, és egyszerre utal a településre és az ott található látványosságra, amely különösen szép az őszi 紅葉 (kójó, piros levelek) idején. További érdekessége pedig, hogy ezer lépcsőfokot kell megmászni hozzá.
A Yamaderaként ismert, a Tendai szektához tartozó, buddhista templom hivatalos neve Risshakuji (立石寺, Rissakudzsi), és i.sz. 860-ban alapították. A hegy alján levő lépcsősor, amely a sok épületből álló templomhoz vezet fel, pár perc sétára van a szintén Yamadera nevú vasútmegállótól, ahova pl. Sendaiból juthatunk el egy óra alatt (a shinkansen-csatlakozás miatt gyorsabb erre menni, pedig Yamagatából csak negyedóra, de ott csak a „lassú” shinkansen áll meg). Egy szép, kis hídon át egy éttermekkel és szuvenírboltokkal övezett, falusi utcán kell végigmenni, majd pedig irány a lépcsőzés. Erre egy tábla is figyelmeztet.
Nekem sok tervezésbe került idejönni, mivel a falevelek is csak egy – minden évben kicsit eltérő – rövid időszakban tündökölnek tarkán, plusz sokszor volt borús, esős idő is, így az utolsó napokban egy marék helyjegyfoglalással a kezemben össze-vissza variáltam a programom, hogy aznap délelőtt (Moriokából érkezve..) neki tudjak indulni időben. Meg vonat is csak óránként járt. Ahogy a nagy tömeg cammogott a lépcsőkőn fel, úgy tűnt, nincsenek tisztában vele, hogy d.u. 1-től esni fog – ami a napsugaraktól izzó, vörös juharlevelek és a sárgás-tarka panoráma fotózását igencsak hátráltatná -, én viszont loholtam, mint az őrült, meg-megállva ellenőrizni a radarképet. Sikerrel jártam, és a sötét esőt már csak a vonat ablakán keresztül kellett látnom. :)
Visszatérve a templomra, másik nevezetessége még, hogy a híres haiku költő, Macuo Basó is járt itt, északi utazgatása során, és egy költeményében meg is emlékezik a helyről, ahol most a szobrát találjuk a kőbe vésett verssel. A völgy túloldalán, gyalog távolságra egy emlékmúzeuma is található, ahova 400 yen a belépő. Íme a vers:
静けさや岩にしみ入る蝉の声
shizukesa ya iwa ni shimiiru semi no koe
„Fenséges a csend! Sziklákat átitató tücsökcirpelés.”
Ezt még a hegy lábánál láthatjuk, ahogy a templomegyüttes fő termét, a Konponchudot is. Utóbbi egy, az alapítás óta égő lángot is őriz. Az úton több kapu is található, az első, fontos a Sanmon nevű, ahol a 300 yenes belépőt kell kifizetni. A feljutás kb. félóra, de természetesen a tempótól, erőnléttől, bámészkodástól is függ, illetve a tömeg is fékezőleg hathat a fák közt kanyargó, lépcsős ösvényen való haladásra. Ahogy egyre feljebb megyünk, elént tárul a kilátás, a tarka hegyek, a völgyben elterülő település és a számtalan templomépület. Emellett a hegyi sziklák falába vájt remetelakok is látványosak, meg persze a falevelek és maga a természet.
A fák közül kiérve kiszélesednek a kőlépcsők, és a Niomon kapun túl meglátjuk a nagyobb templomépületeket. Az Okunoin teremben (ameddig pontosan 1015 lépcső visz fel) egy ötméteres Amida Buddha szobor áll. Innen már szép a kilátás, de érdemes még pár száz lépcsőt tovább mászni a Godaido Hallig, ahonnan a legjobb panorámát láthatjuk a környező hegyekre és a völgyre. Számtalan érdekességre bukkanhatunk még lefelémenet is, sok szobor és kőlámpás van az út mentén, vagy épp különös sziklák, amelyeket teletűzdeltek a látogatók 1-yenes érmékkel. A képek, remélem, önmagukért beszélnek..
Aki hasonlót szeretne látni, most menjen. Az őszi tájat okt. 25. – nov. 8. közt még esténként ki is világítják, a lombok pedig már elérték a tarkasági csúcsot. Országos őszi falevél előrejelzést itt találhatunk: rurubu.com és walkerplus.