Bár eddig még senki sem reklámált – mivel valószínűleg az olvasók nagy része magától érti a szituációt -, azért leírom, hogy a japán nevek, szavak átírására a (szerintem) kellően meghonosodott, magyar változatok kivételével az angol nyelvű Hepburn átírást használom (plusz családnév hátul), sőt, néha nemes egyszerűséggel az angol nyelvű verziót, mert az információk többnyire csak ilyen formában találhatók meg az Interneten és a külföldi forrásokban (magyar híján), és aki tovább szeretne kutakodni a témában, annak úgyis tudnia kell angolul (vagy japánul). Moralizálni nem szeretnék a dolgon, egyébként meg pl. a magyar „helyesírás” is sok esetben direkt téves, és a hibásan meghonosodott verziót részesíti előnyben, mint pl. Kiotó, ami pedig Kjóto kéne legyen, ugye.
A filmek címét viszonylag következetesen angolul adom meg hasonló okokból, mivel az interneten így kereshetők, és magyarországi megjelenés hiányában általában nincs magyarosított címük, a tükörfordítás pedig csak megnehezítené a beazonosításukat. A magyarosított – az eredetivel köszönő viszonyban sem levő – filmcímekről amúgy is megvan a véleményem… Ezen felül még, főleg útleírásoknál, néha direkt keverem is a magyar és angol verziót, hogy mindkét keresőkifejezés szerepeljen az oldalon. Ez van. :)
Így persze, adódhatnak bizonytalanságok, pl. angolul sokszor nem jelölik a hosszú magánhangzókat (Tokyo), vagy éppen nem egyértelmű, hogy az s-t sznek olvassuk-e vagy magyarosan s-ként (kevésbé valószínű), de a fenti rendszereket ismerve nem nehéz kiigazodni. Mondjuk pl., ha magyar ékezetet látsz, akkor valsz’ magyarul írtam, ha sh-t, akkor angolul: shogun, shôgun – sógun. Ha mégsem érthető, kérdezz meg engem vagy a googlet. Úgyhogy részemről Kuroszava Akira oké, de Kiyoshi Kurosawa még nem. Aki meg szeretné az ismeretlen, keleti alkotók és műveik neveit mindenütt magyar írásmódban látni, az írjon róluk sok-sok népszerű cikket vagy wikipédia bejegyzést, hátha bekerülnek a köztudatba. Good luck. :p