Az úgy volt, hogy találkoztam egy tibetivel, majd beszélgetni kezdtünk a zenéről, és kiderült, hogy neki a G’n’R a metál, úgyhogy gondoltam – még mielőtt átküldök egy Slipknot klipet -, keresek valami relevánsabbat. Úgyhogy beírtam a youtube keresőjébe, hogy Tibetan metal, amire főleg fém hangtálak jöttek fel, úgyhogy hozzátettem, hogy „band„, és rátaláltam a himalájai fennsík első rockzenekarára. Széleskörű érdeklődésük és hiánypótló jellegük miatt igen sokféle stílust lefed a munkásságuk, a popzenétől folkrockon és metálon át a hip hopig mindenféle számaik vannak.
Na, most a google translate nem tud tibetiül, úgyhogy nem volt egyszerű dolgom.. A zenekar kínai neve (天杵) kétbetűs, ez sem sokat segít, ráadásul mindkét albumuk ugyanezt a (kétbetűs) nevet viseli, csak számozással. A zenekar angolul Vajara néven fut. Nevük tibetiül གནམ་ལྕགས, ami angol „Wylie” átírással gnam lcags, fonetikusan pedig namchak, ezért Youtubeon Namchak vagy Namja band alatt is megtalálhatók. A kínai nevük 天杵乐队 Tianchu band. A név jelentése kb. mennyei mozsártörő, de elmondásuk alapján inkább a tibeti hangtálak ütőjéről lehet szó – legalábbis az egyik interjúban azt mondták, az égi bot egy hangszer. Vagy angol nevük, a Vajara, amire utalnak vele? A vadzsra ugyanis szintén egy bot alakú eszköz, amelyet tibeti buddhista szertartásokhoz használnak.
A több órás/napos google-bing-baidu bajlódás után eléggé meglepett, mikor felfedeztem, hogy a lemezük kapható Amazonon és iTunesban meg csomó helyen mp3-ként. Meg még wiki page-ük is van. A titok nyitja, hogy a tibeti helyett főleg a kínai névvel, ill. annak angol átírásával, mint Tianchu kell rákeresni. Ennek a magyarázata bizonyára abban rejlik, hogy egy pekingi, indie lemezkiadó jelentette meg a második, széles körben kapható albumukat. Még pedig az a Modern Sky, akikről már egyszer írtam is itt a blogon, kilenc éve.
A kínai rockzene története sem túl régi, lévén a kommunista vezetés nem volt oda a dologért, de Tibetbe még később ért el a fiatalok bűnös zenéje, az idősebbek pedig még ma is inkább népzenét hallgatnak vagy esetleg rádióból popot. A zenekart alapító dobos, Tenzin Dawa azonban egy pekingi egyetemen tanult zenét, ahol először a kínai rockzene úttörői, a Cui Jian rajongója lett, majd a U2, Nirvana és a Metallica hatása alá került. Tudván viszont, hogy ezekre nem igazán lesz otthon kereslet, egy népzenei elemeket, pl. tibeti, hathúros hegedűt is megszólaltató zenekart hozott össze hazatérvén.
Az 1999-ben alakult, hattagú banda énekese, Sonam Tenzin egy tibeti együttes táncosa, a basszer, Tashi Phuntsok, szintén zenét tanult, középiskolai tanár. A gitáros, Sonam Namgyal, civilben német nyelvű idegenvezető. A ritmusgitáros Sonam Nyima, a tibeti hangszeren pedig Phurbu Dhondup játszik. A sok hasonló név ne tévesszen meg, a tibetieknél nincs családi vezetéknév, a keresztnevet pedig sokszor egy láma adja a gyereknek, és többnyire külön női és férfinév sincs. A Tenzin a Dalai Láma neve miatt különösen gyakori választás.
Első lemezük 2002-ben jelent meg, ebben még több a népi hatás, témáiban is. Van benne tibeti legendákból származó sztori (Lhabu Dabu), ismert koccintós dal (ཆང་། ), és írtak egyet antilopokról is. Kínán belül, Lhászából működve a politikai szövegek bárminemű használata nyilván kizárt dolog, de nem is céljuk. A természet védelméről, egészséges étkezésről, népi hősökről zenélnek, bár a helyi idősek még erre is húzzák a szájuk, ám a zenekar szerint épp, hogy a hagyományok átörökítésében segítenek, mivel a régi népdalokat a mai fiatalság sokszor már nem is ismeri, csak az ő közvetítésükkel.
Második albumuk, a Tianchu II, aminek angol címe (itunes-on stb.) nemes egyszerűséggel „2„, 2007-ben jelent meg, tibeti mellett kínai nyelvű szövegekkel, blues és rap dalokkal, metállal, amely szerintük sokban közös a hagyományos, tibeti zenével, legalábbis, ami a torokéneket illeti. Belehallgatás itt. A Tibeti Autonóm terület fővárosában, Lhászában található egyetlen zenés klub a törzshelyük, de egy-két nagyobb, országos fesztiválon is bemutatkoztak már, sok kínai rajongójuk is van. És akkor most térjünk rá a zenére…
A Love of Plateau c. ballada a 2. lemezről.
Lhabu Dabu az első lemezről, egy kis rappel, gyerekkórussal.
Valamiért Falco Kommissarját juttatta eszembe. :)
Ebben pedig láthatjuk a folkhangszert is, blues-rock.
Ez a tibeti „árpa-borról” szóló dal, vagy az már sör?
Mother: még egy szép rockballada a második albumról. Gitárszólók.
Szerelmes dal, szintén a 2. lemezről, Acha Tsendeppel.
Ami engem illet, néhány fenti dalt leszámítva, a kommersz prüntyögéssel szemben inkább a rockosabb számok tetszenek, ahol igazán belecsapnak a húrokba. Ilyen a második lemez Intrója, az utolsó, Life and Death c. szám, illetve a mély kántálással teli Wheel of Time. Utóbbiakat megpróbálom beszúrni alant. Kár, hogy nem ilyen az egész, szerintem kicsit sok legyet próbáltak ütni egy csapásra, de azért jó, hogy van ilyen.