Miyajimán, a szent Misen-hegy tetejének közelében levő Misen Hondo tempomban vettem életem első omikudzsiját. Ezek amolyan jóslatfélék, amelyeket templomokban és sintó szentélyekben is megtalálhatunk. Az árukból (1-200 yen) befolyó összeg tulajdonképpen adomány a templom részére. Egyes feltételezések szerint a kínai szerencsesütik is innen erednek.
Az o- tiszteletadó előataggal ellátott „szent lottó” (お神籤) kibontásakor a jóslat általában a nagy szerencsétől – dai-kichi, 大吉 – a nagy szerencsétlenségig – dai-kyō, 大凶 – terjedő skálán sok minden lehet, amelyet aztán különféle élethelyzetekre (tanulás, házasság) vonatkozó, részletesebb jóslatok követnek.
Én egy hello kittyset vettem, ami bizonyára eltér a hagyományosaktól, és csak félig-meddig sikerült elolvasnom, de úgy tűnt, pont a tesze-toszaságról szól. Megtartani alapvetően nem szokás, ugyanis ha a helyszínen erre a célre kirakott tartóra vagy egy faágra felkötjük, azzal a jószerencse valóra válik – ha pedig rossz szerencsét húztunk, azt ugyanezzel a módszerrel tudjuk távol tartani. A fenti képen látható, ahogy a sok omikujit madzagokra csomózták a látogatók, a jobb oldalon pedig a kívánságokkal teli fatáblácskák (ema) függenek.