Miyajima (宮島, Mijadzsima) egy sziget Hiroshima közelében, rengeteg látnivalóval. Azon helyek egyike, amelynek bemutatásához eléggé neki kell futnom, most, hogy időrendben jönnek az útibeszámolók, mivel több, mint 450 fényképet készítettem a helyszínen.. Bár ez alapvetően csak két dologról szólt, a vízparti szentélyről és a hegyi panorámáról. Egyiket se hagyjuk ki!
Miyajima szentély-szigetet jelent, és az ország három leglátványosabb helyszínének egyike. 2005 óta a Hiroshima Prefektúrában található Hatsukaichi város része (előtte független Miyajima város volt). A Szeto-beltengeren található szigetet magát hivatalosan Itsukushimának hívják. Csakúgy, mint a rajta található, Világörökségi helyszín Itsukushima szentélyt. Mellette, persze, még számtalan templom és sintó szentély található itt, valamint egy 5-szintes pagoda is.
Minden közül azonban a legismertebb és leglátványosabb a szentély torii kapuja, amely dagály idején a tengerben áll. Maga a szentély is a vizen van, cölöpökön. A napi két apály idején azonban kihúzódik a tenger, és odasétálhatunk a torii kapuhoz. Úgyhogy az élményt megsokszorozandó, első utam a tokiói G-Shock boltba vezetett, hogy ez alkalomból vegyek egy árapályt jelző karórát, amit be is állíttattam Itsukushimához. Persze, ettől függetlenül már előtte utánanéztem a pontos időpontoknak, hogy mindkét szélsőséget megtekinthessem.
Az egész sziget és a rajta található Miszen-hegy is ősi idők óta szent helynek számított. Az Itsukushima-szentély első épületeit valószínűleg a 6. században emelték, de mai formáját egy 12. századi hadúr, Taira no Kiyomori adta. A többször megsérült, elpusztult épületek mostani verziója a 16. századból származik. A fő szentély előtt egy nó színpad is található. Szezontól függően ált. este 6-ig van nyitva, a belépő 300 yen.
A szentélyt amolyan kikötő-dokk mintára emelték, hogy különválasztódjon a szent szigettől, amelyet egyszerű emberek nem látogathattak meg. A zarándokok is csak a szentélyig jöhettek, amelyet hajón, a Torii kapun át közelítettek meg. A szentély tiszaságát megőrizendő, születni és meghalni is tilos a közelében, a hamarosan szülő nőknek távol kell maradniuk tőle, és a halálos betegeknek is. A szigeten a temetkezés is tilos. A torii kapu a 12. század óta, jelenlegi formájában pedig 1875-től áll (többször megtépázták a tájfunok), kámforfából készült, 16 méter magas.
A mai utazók már nem a torii kapun át érkeznek, hanem jellemzően komppal. Hiroshimából a lassabb, 2-es villamossal, vagy vonattal (25 perc) jutunk el a kompállomáshoz, Miyajimaguchi állomásnál leszállva. Két kompjárat is megy a szigetre, a menetidő 10 perc, és 180 yenbe kerül egy útra. Az egyik üzemeltető a Miyajima Matsudai Kisen, a másik a Japan Railways. A JR kompja a JR Pass bérlettel rendelkező turisták számára ingyenes, menetrend itt. A kikötőből a part mentén pár perc sétával jutunk a szentélyhez, amelynek során egy szuvenírboltokkal teli, zsúfolt vásárlóutcán is át kell vágnunk.
Utunk során három érdekességgel fogunk találkozni, az első az őzek. A sintó szent állatai szabadon mászkálnak a szigeten, és igen közvetlenek a turistákkal. Különösen szeretik a csillogó és zörgő tárgyakat, zacskókat és a kamerákat is, mármint megharapni. Ha van nálunk valami érdekes, pl. kaja, lerázhatatlanul követnek és bökdösnek, úgyhogy miután letudtuk a vicces, őzes szelfizést, jobb távolmaradni. A szigeten korábban egyébként majmok is voltak, ma már ritkán látni.
A szuvenírboltokban két különösen gyakori témát fogunk felfedezni: a fakanál alakú dolgokat és a momiji manjū sütit, mindkettő helyi nevezetesség. Utóbbit tradícionálisan azuki lekvárral, de amúgy bármi mással, pl. csokival is töltik, és juharlevél alakú, a szigeten található, ősszel vörösen pompázó fák sokaságára utalva. A japán juhar miatt népszerű helyszín még a Daishōin templom és a Momijidani-Kōen, azaz Juharvölgy Park is, mindkettő a hegy lábánál. Ami a fakanalat illeti: a rízs-szedésre és keverésére szolgáló, lapos „shamoji” kanál innen, a szigetről ered, egy itt élt szerzetes találmánya. A világ legnagyobbja is itt található, a vásárlóutcában, amelyet annak tiszteletére állítottak ki 1996-ban, hogy az Itsukushima szentély világörökségi helyszín lett. A 2,5 tonnás fakanál 7,7 méter hosszú.
A már említett Momijidani parkból indul a kötélpályás felvonó a hegytetőre, melynek két szakasza közt félúton át kell szállnunk majd. A jegy egy útra 1000, retúr pedig 1800 yen, és 9-től du. 5-ig üzemel. A kiinduló állomás is már magasabban van, meredek sétával érhető el, de ingyenes busz is idehoz lentről. Gyakorlott túrázok azonban a hegyi ösvényeken gyalog is feljuthatnak az 535 méteres csúcsra 1-2 óra alatt. A többieknek azonban érdemes figyelni az órát, az utolsó, 5-kor induló járatra hangosbemondón is többször emlékeztetnek majd.
A felvonó felső állomásán található kilátóból (Shishiiwa Observatory ) messze ellátunk, a tengeren található sok kis sziget irányába. A hegycsúcs azonban nem itt, hanem egy kilométerrel odébb, 100m-rel magasabban van, és fel-le kell másznunk meredek völgyeken át, hogy elérjük (jó félórányira). A csúcshoz közelebb még számos templomépület vár, amelyek a shingon buddhizmus fő alakja, a már többször említett Kúkai szerzetes (Kōbō Daishi) által alapított, a hegylábnál található Daishō-in templomhoz tartoznak. Egyik ilyen a Misen Hondo, a másik pedig a Reikado, amelyben egy állítólagosan Kobo Daishi által 1200 éve meggyújtott láng ég. Ezzel gyújtották meg egyébként a hiroshimai Peace Park békelángját is.
A hegy megmászását mindenkinek melegen ajánlom, mert a csúcson található, kétszintes kilátó páratlan, 360 fokos panorámát nyújt a beltenger szigetei, a távolabbi hegyek irányába. Arra ügyeljünk csak, hogy étkezési lehetőség már nem nagyon van itt, a felvonó-állomáson van egy kis ajándékbolt, ahol ebéd helyett egy kis doboz csipszet szereztem (hegymászáshoz nem a legjobb), és italautomaták vannak még, aztán semmi, és a szemetet is magunkkal kell vinnünk a hegytetőről, ahol viszont legalább vécé van. Útközben az ösvény mentén egyébként volt napelemmel működő turistaszámláló berendezés is. Szintén a látványosságok közé sorolhatók a hatalmas sziklák is az út mentén, melyek némelyikének még neve is van. A hegycsúcson találhatók egyikén egyébként ottjártamkor épp egy magyar fiatalember ült.
A miyajimai kirándulásra minimum egy teljes napot érdemes szánni, és még úgy sem jutunk el mindenhová, nekem pl. kimaradt a hegy lábánál, keleti irányban található Daisho-in templom, amelyet Kobo Daishi i.sz. 806-ban alapított. 2006-ban még a Dalai Láma is ellátogatott ide, a számtalan juharfa miatt pedig ősszel különösen látványos a templomkert. Egy érdekessége a felvezető lépcsők mentén található, fém imakerekek, amelyekre buddhista szútrák vannak felvésve. Ezek elforgatását egyenértékűnek tartják felolvasásukkal, így azok is élvezhetik ennek áldásos hatását, akik nem ismerik a nyelvet.
A kikötőtől 20 percre található még a Miyajima Public Aquarium, melyben mintegy 350-féle tengeri állat található, pl. tengeri vidra, fóka, pingvin. A belépő 1400 yen. A közelben helyi Folk Múzeum is van. Ha mindent megnézendő tovább maradnánk, a szigeten sokféle – általában a hiroshimainál jóval drágább – szállást találhatunk, vendégházakat, ryokant, hotelt. Ha a pénz nem számít, Hiroshimából közvetlen is áthajózhatunk, a Peace Parktól szűk egy óra alatt, vagy a kikötőből, gyorshajóval 22 perc alatt, 1850 yenért. Akármelyik utat is válasszuk, a lényeg, hogy Miyajimát nem érdemes kihagyni!
