Hiroshima

Hiroshimában csak átutazóban voltam, bár a helyszínek sietős halmozására szakosodott utazásaim ellenére két éjszakát is a városban töltöttem. Azonban az első nap egy részén a szomszéd prefektúrába mentem, Iwakuniba, másnap pedig egy közeli szigetre. Így egy délutáni séta maradt a városra, amit villamossal kezdtem. Hiroshimában található Japán legnagyobb villamoshálózata, 8 vonallal, melyek egyike még a miyajimai kompig is elmegy a városon kívül. A villamoson a belvárosban 160 yen a menetjegy, és a suica card nem jó rá. A leszálló ajtó mellett lehet fizetni, még pénztáros is állt ott. 600-ért napijegyet is vehetünk. JR Passzal alternatívaként ingyen ülhetünk fel a Maple-oop turistabuszokra, és ha időnk, lábunk engedi, gyalog is bejárhatjuk a fő helyeket.

A város legismertebb nevezetességei (sajnos) főleg az atomtámadással kapcsolatosak, a Peace Park, Peace Memorial Múzeum és az UNESCO Világörökségi helyszín, a fenti képeken látható A-Bomb Dome. Emellett az újjáépített kastély, egy híres japánkert, a Shukkeien, és a Mazda Múzeum is várja a látogatókat. Én elsőként az A-bomb Dome-hoz mentem, ami japánul Genbaku Dōmu, azaz atombomba-kupola. Egy cseh építész tervezte, 1915-ben megnyílt épület eredetileg megyei kereskedelmi kiállítóterem volt, a folyóparton található nagy, üzleti negyedben. Az atombomba hypocentrumában ez az egy épület maradt meg állva, a fenti állapotban, részben azért is, mert kb. felette robbant a bomba, így oszlopai ellenálltak a függőleges erőknek. Bent senki nem élte túl. A támadásban 70-80 ezren haltak meg azonnal, még egyszer ennyi pedig később.

A folyó túloldalán, pár perc sétára található a 120 ezer nm-es, nagy Peace Park és a múzeum, számos kisebb emlékművel a környéken. A bombázás előtt ez a terület volt a város közponja. A park ingyenesen látogatható, a múzeum pedig, amely most hosszas renoválás alatt áll, 50 yenért. A gyermekeknek emelt emlékmű körül egy tucat kis bódéban színes origamik ezreit gyűjtik – ilyeneket másutt is láthatunk szép számban. Saját hajtogatású papírdarukat itt regisztrálhatunk. A hagyomány egy, az atombombát 2 évesen túlélő kislánytól ered, aki 9 évvel később lett leukémiás, és gyógyulása sikeréért kezdett darukat hajtogatni hónapokon keresztül, azonban 1955-ben meghalt.

Bár korábbi korok emléke a 16. sz.-i, hiroshimai kastély, a bomba pusztítását nem élte túl, így a témát itt sem kerülhetjük meg. A benti kiállítás képei közt megrázó előtte – utána fotókat láthatunk a kastélyról és hűlt helyéről. 13 évvel később újjáépítették, a biztonság kedvéért vasbetonból, de kívül megőrizve az eredeti, faszerkezetű látványt. A kastély felső, ötödik színtjéről remek kilátás nyílik a városra és a kastélyparkra, amelyet vizesárok övez. Ebből régen három is volt, valamint természetes védelemként egyik oldalon a Hongawa folyó is elkeríti a területet. Mára már csak a belső vízesárok maradt meg, az azon túli területek pedig beépültek modern üzletházakkal, iskolákkal stb.

A felső szintre lépcsőn juthatunk. Vicces volt látni a kastély közepén az ital- és kávéautomatákat (hogy örült volna neki egy korabeli hadúr!)… A kastély maga nagyon szép és a kilátás is, a békeparkra, atomkupolára is rálátni, ahonnan akár gyalog is idesétálhatunk, ha nem fáradtunk el túlságosan. A kastély körüli területre ingyenes, a toronyba 370 yen a belépő. A kilátás és a kiállítások (történelem, kastélyok, szamurájkori élet, fegyverek stb.) megtekintése után a földszinten jelmezek is a látogatók rendelkezésére állnak, pl. szamuráj-sisak és páncél, amelyet ingyen felpróbálhatunk egy fotózásnyira.

Bár nem látogattam meg, az autókedvelőknek érdemes a Mazda Múzeumba is ellátogatni, lévén a céget Hiroshimában alapították, 1920-ban, és még ma is itt van a főhadiszállásuk. A gyárlátogatással egybekötött, másfélórás vizitre előre regisztrálni kell, amelyre itt online is lehetőségünk van. Angol nyelvű idegenvezetést hétköznaponként 10 órakor tartanak, koradélután pedig japánul vezetnek körbe, a részvétel ingyenes.