Uenóból Oszaka felé vettem az irányt, de nem tudván, hogy meddig tart a szombati fesztivál, a közelben kerestem esti szállást, egy félórányi található, nagyobbacska városban, Nabariban, ahol a Kintetsu vasút oszakai gyorsvonatai is megállnak. Nem mellesleg itt találhatók az Akame 48 vízesések is, ahova útközben benéztem megint. A neten talált hotel (Hotel AZ) igen kedvező árú volt, de sajnos itt is a szokásos probléma várt este: egy füstös „nemdohányzó” szoba. :( Meg lift se volt, csak ingyen reggeli.
A városban minden évben, más-más napon (október utolsó hétvégéjén) őszi fesztivált (aki macuri) rendeznek, ami most épp másnap, vasárnap reggel volt, úgyhogy két legyet/fesztivált ütöttem egy csapásra. A hotelben a fesztiválról (秋季例祭) egyébként nem tudtak semmit, de aztán kedvesen kibogarásztak róla egy cikket a napi újságból. Úgyhogy inkább a saját, japán nyelvű weben talált, gyér információimra hagyatkoztam, mely szerint a rendezvény a vasútállomástól délre várható. A vonatnál bedobtam a csomagjaim a megőrzőbe, vettem a boltban az útra szendvicset, italt, és elindultam a hang után. Dobolást, kolompot, kiabálást ugyanis már lehetett hallani, és a fesztivált szervező szentély, az Urufushine Shrine (宇流冨志禰神社) is arrafelé van, a folyóparthoz közel.
Maga a szentély is igen szép, az óvárosban található, régi utcák közt, nagy, zöld, ősi fákkal teli kerttel. Ezt az ünnepséget már kb. 300 éve rendezik meg ősszel, az aratásért köszönetképp. A fesztiválon a különböző városrészek csoportjai, saját egyenruhájukban képviseltették magukat, és a már említett, hordozható szentélyeket – mikoshi – vitték vállon, amit kántálás kíséretében néha emelgettek, dobáltak is. Sokkal belterjesebb, házi rendezvénynek tűnt a fesztivál, még az utakat sem zárták le miatta, hanem az autók, buszok közt vonultak végig. Ennek ellenére nagyon tetszett az egész, mert a szervezett tömegrendezvény helyett személyesebb volt, és mert szuper kedvesek is voltak a felvonulók és a helyiek.
Az egyik kis utcában pl. hosszasan elbeszélgettem egy lelkes öregnénivel, aki aztán alig várta, hogy a fesztiválmenetet megállítva elmesélje nekik mindazt, amit rólam kiderített. :) A felvonulók odajöttek kezet fogni, megköszönni, hogy eljöttem megnézni őket (nem sok turistát láttam, főleg nem külföldit..), pózoltak a kamerámba, és láthatóan élvezték az eseményt. Utána körbejártam még egy kicsit a várost, megnéztem a folyót és a hidat, a hagyományos házakkal teli, régi, szűk utcákon át. Az igazat megvallva, kellemesebb élmény volt, mint az uenoi tömegben.. Nabari látnivalóiról még itt, ill. a város weboldalán olvashatunk.