Őszi utam egyik fő célpontja – a piros falevelek mellett – egy igazi, japán fesztivál megtekintése volt. Iga Uenoban már többször jártam, és megnéztem a fő látványosságokat (kastély és nindzsák), kivéve a Danjiri Múzeumot, ahol egész évben kiállítják a fesztiválon használt, díszes felvonuló kocsikat. Valahogy ez bennem olyan érzést keltett, mintha mondjuk autóverseny helyett a garázsban nézegetném a körbekerített járműveket. Semmi értelme, inkább az igazi műsort, azt az évenkénti, októberi három napot céloztam be, amikor az utcákon vonulnak végig.
A danjiri igazából a stílus neve, azokat a fából készült kocsikat jelenti, amelyeket ezen fesztiválok során húznak. Alakjuk templomra, szentélyre emlékeztet, gazdagon fel vannak díszítve, elég nagyok is, és vagy egy tucat ember belefér, akik főleg zenészek, és taiko dobon, fuvolán stb. játszanak a felvonulás alatt. A kocsikat sokan összekeverik a sintó szentélyek felvonulásánál használt, hordozható szentélyekkel, amelyeket mikoshinak hívják, és kisebbek, inkább gyaloghintó-jellegűek, és emberek helyett a helyi istenség szelleme utazik rajtuk. Ezeket vállon viszik rúddal, míg a danjirit kötéllel húzzák.
nemcsak a kocsiban, a tetején is lehet utazni
helyi gyerekek és hashimaki (okonomiyaki pálcikán)
Ami a dandzsiri-fesztiválokat illeti, városonként eltérő szokások jellemzik őket. Van, ahol lassan húzzák a kocsikat (nem könnyű!), másutt direkt robogva, fel-felborulva vele. A kocsik nem igazán tudnak kanyarodni ugyanis. Ahogy láttam, a kerék alá feszített farudakkal próbálják el-eltéríteni őket kanyarban, kormánykerék nincs, így a szórakoztatás egy nagy része abból áll, hogy izgatottan figyeljük, mit sodor magával a szűk utcákon a jármű, elfér-e, borul-e…
Az egyik legismertett ilyen fesztivál a Kishiwada Danjiri Matsuri, Oszakában szokott lenni szeptemberben. A Mie Prefektúrabeli Iga város Ueno településén levőt október 23-25 közt tartják. 25-e, szombat volt a fő nap, előtte csak kisebb előfesztiválok, és éjjeli, kivilágított felvonulások voltak a városkában, amikor a kocsikat lampionokkal díszítették fel. A többezer látogató miatt azonban szállást nem volt könnyű találni már előre sem, így ezúttal megejtettem életem első, hagyományos, japán szállás – ryokan – élményét is, vegyes érzésekkel. (Kedvesek voltak, a tatami kibírható, de a jéghideg, lepukkant mosdó, törött cserepek, fél szappan már nem annyira..)
A 400 éves múltra visszatekintő, uenoi fesztivált hivatalosan Ueno Tenjin Matsurinak (上野天神祭) hívják, a város központjában levő Tenmangu szentély (első kép fent) után, ahonnan a felvonulás indul. A feldíszített kocsik mellett száz maszkos démon is felvonul, utóbbiak fő célja pedig a gyerekek ijesztegetése. A hiedelem szerint az erős, egészséges gyerekek hangosan visítanak tőlük, így az minden szülő álma, hogy a gyerek/bébi a szörnyektől minél inkább frászt kapjon. Ettől aztán elég hangos is a rendezvény. A felvonulás mellett az utcák egész nap árusokkal, fesztiválkajákkal, játékokkal vannak tele. Itt egy kis, esti videó, a többi kocsin, másnap már vidámabb volt a zene…