A zöldteás Pocky Midi továbbra is az egyik, ha nem a legjobb Pocky pálcika, a japán Glico cégtől. Most egy újabb ízt, a murasaki imot, vagyis a lila édesburgonyás változatot próbáltam ki. Szinte biztos voltam benne, hogy nem lesz jó íze, bár nem tudtam, mire számítsak, mert eddig nem sok ilyen ízűt ettem, és főleg nem igazi lilakrumplit. Ázsiában elég elterjedt a lila belű édesburgonya, az ismertebb, narancssárga mellett, és különösen az okinawai „beni imo„-nak (紅芋) van híre, amelyből természetesen regionális Kit Kat változat is készül. Édes íze folytán sütemények, fagyik gyakori alapanyaga, amely íze mellett mély, rikító, természetes lila színe miatt is közkedvelt. Emellett főzve, párolva is eszik, vagy tempurának stb. Készül belőle pálinkaféleség is.
Ráadásul nagyon egészséges, rostokkal, antioxidánsokkal tele. Itt egy kicsit kitérnék a krumplikra, mert sajnos magyarul nincs rá elég szó. Három fő, külön növényfajta van, amit angolul a potato, sweet potato és yam szavak takarnak, néha helytelenül keverve. A yamre nem találtam magyar kifejezést azon túl, hogy yamgyökér, de az okinawai lila burgonya, a beni imo, az yam, vagyis a Dioscorea nemzetség tagja, míg a paradicsommal rokon, hagyományos krumpli a Solanum, a hálaadási vacsora kötelező körete, az édesburgonya („batáta”) pedig az Ipomoea, magyarul hajnalka nemzetség alá tartozik. Ennek is van lila változata egyébként, csak, hogy még zavarosabb legyen, a kettőből az egyik kívül is lila, a másik nem. Én itt már elvesztettem a fonalat, úgyhogy hagyjuk. (Csak zárójelben teszem hozzá, hogy a japánban szatoimo néven ismert taró-krumplinak a fentiekhez, ill. a burgonyához szintén semmi köze.)
Ami a fenti Pockyt illeti, semmiféle burgonyára vagy növényi gyökérre emlékeztető íze nincs, nekem leginkább a sűrített tej ízét juttatta eszembe a kellemes, édes, krémes, lila borítás. A lényeg, hogy finom, és szép a doboza.