Volt néhány új vasúti élményem (pl. maglev is) a legútóbbi, japán utazás során… Ide már tettem egy lassított felvételt, és egy sebességmérést is. Utóbbi – az északra, Aomoriig közlekedő Hayabusa shinkansen – volt most a legnagyobb, új élmény a témában, főleg a 321 km/h miatt (telefonos mérés). De a Tokió-Oszaka vonalon is most mintha gyorsabban mentek volna a Hikari járatok, 280 felett, és a lenti Sakura is többször elérte a 300-at.
Eddig ezeket a sinkanszeneket próbáltam: 2012-ben Hikari (Tokió-Kiotó-Oszaka), Asama és Max Tanigawa (Tokió-Takasaki). Utóbbi vicces, mert kétszintes volt, de a bejárat a félemeleten van, és onnan csigalépcső… Tavaly: Sakura (Oszakától délre), és legutóbb még ehhez jött a Tsubame, Kodama és Hayabusa/Komachi. Még egy csomó hiányzik a listáról: Nozomi és Mizuho, amelyekre nem érvényes a Japan Rail Pass! Valamint Hayate, Yamabiko, Nasuno, Tsubasa és Toki. A Sakurával először Shikokura mentem Okayamáig, ősszel pedig többször is utaztam vele Oszaka és Kyushu déli szigete között. Amellett, hogy gyors, főleg azért kedvelt vonat, mert széles, kényelmes, 2×2 székes ülései vannak (3+2 helyett). Ugyanennek a vonalán jár a gyorsabb, kevesebb megállós Mizuho, amire nem jó a bérlet. A Sakura turistaosztály képét lásd fent, és a lábunk elé még befér a bőrönd.
A külföldiek legjobban szerintem a Hikari vonatokat ismerik, mert ez jár a fő célpontok, Tokió és Kiotó közt a leggyorsabban és ingyen, ha van JR Pass bérletünk. Ezen a vonalon (Oszakáig) még a Nozomi van, ami még gyorsabb, kevesebbszer áll meg, de nem érvényes rá a bérlet, és drágább is a jegy. A harmadik járat, a Kodama, a lassú járat, amely egy csomó kisebb városban is megáll. Most végre ezt is alkalmam nyílt kipróbálni, mert olyan helyre mentem, ahol csak ennek van megállója. Hiroshimából Iwakuniba. Ez egy 14 perces kiruccanás, 41 km távolságba, egy másik prefektúra (Yamaguchi) területére. Ezt imádom a shinkansenekbe, hogy gyorsabban átdobnak egy távoli városba, mint ameddig két utcával arrébb gyalogolni tart. Kicsit régebbinek tűnt a szerelvény (tele üzemen kívül álló hamutartókkal), de teljesen korrekt volt. (Képek fent. Odafele a JR Central társaság, vissza a JR West szerelvénye vitt.)
Történt ezután, hogy egyszer csak elegem lett a kastélyokból, és átterveztem a délelőttömet. Úgy döntöttem, elugrok 170 km-rel odébb hegyet nézni, és ezt is azért tehettem meg, mert a vonat 45 perc alatt ott van. Bedobtam a bőröndöm a vasútállomáson a megőrzőbe, megnéztem mindent, és aztán visszaindultam az eredeti irányba. Az utolsó pillanatban viszont nem mindig van hely a vonatokon, így egy kicsit lassabban indultam el, és Sakura helyett a Tsubame (cubame) járatra fértem fel, aminek hála egy újabb shinkansent próbálhattam ki. Érdekes volt, mint valami régi luxusvonat, ami nem a kényelemről szól (fatámla, de nem volt rossz), hanem az arany bevonatról. 2004 óta járnak a JR Kyushu sinein, Hakata és Kagoshima közt. Ez a Kodamához hasonló, minden állomást érintő vonat. (Shinkansenné válása előtt egyébként több járat is viselte a nevét, ami fecskét jelent, már 1930-ban is jártak Tsubame vonatok Tokió és Kobe közt.)
Ugorjunk át északra. Első utam a Hayabusa(-Komachi) szerelvénnyel Tokióból Sendaiba vitt, a 2011-es cunámi sújtotta Tóhoku régióba. Ezt, a 352 km-es utat mindössze 91 perc alatt teszi meg a vonat, több helyütt 300-320 km/h sebességgel robogva, és csak két megálló. Az igazat megvallva nem tudom, hogy mondhatom-e, hogy ültem Komachi szerelvényen is, mert a Hayabusa részre volt helyjegyem, a másik vonatot pedig csak húztuk. Ugyanis a két járat ezen a szakaszon egy vonalon jár, és így együtt mennek, majd pedig Moriokánál szétválnak. A Hayabusa a fő, japán sziget, Honshu északi csücskébe, Aomoriig közlekedik, a Komachi vonatok pedig észak-nyugati irányba, Akita felé. A Hayabusa nemcsak 320 km/óra sebességével nyűgöz le, de összességében azzal is, hogy Tokióból Shin-Aomoriig 3 óra alatt elvisz, ami pedig 714 km! Mindig eszebe jut ilyenkor az a borzalmas és kényelmetlen 13,5 óra, amit egyszer a Bp-Zürich vonaton végigszenvedtem (kb. 1000km, shinkansennel 4h lenne)… Íme a két vonat, egymás orrát húzva:
A JR East Asama vonatai Tokió és Nagano közt járnak, a fővárostól észak-nyugatra. Nem olyan gyors, 260 km/h-val megy, min. 86 perc alatt teszi meg a 222 km-es távot (hagyományos vonattal több, mint 4 óra). De kényelmes vonat, amelynek 2012-ben még a korábbi verióján is utaztam. Most annyi érdekesség történt, hogy volt még pár perc az indulásig, és mert 2014 óta új, E7 szériás kocsik mennek rajta, előrerohantam még az állomáson, hogy lefotózzam az orrát. Ekkor vettem észre a szerelvény végén a Gran Class osztályú kocsit. A legtöbb shinkansenen a helyjegyes vagy néha anélkül is igénybevehető kocsik mellett általában egy Green Class – business class – kocsi szokott lenni, ami drágább, kényelmesebb. A Gran Class ehhez képest a first class megfelelője. Egy Tokió-Nagano jegy ára ¥13,860, kétszerese a sima, helyjegy nélkülinek.
Amellett, hogy rendkívül szép az elsőosztályú kocsi, töküres is volt. Meglepett, és nem is nagyon értem, miért pont egy ilyen, viszonylag kevésbé használt és „rövid” vonalon húznak ilyet, és nem mondjuk Oszaka felé. Persze, akinek végtelen pénze van, az örülhet, ha van hová szórni, de több értelme lenne egy hosszabb járaton. Bár úgy nézem, a Tohoku Shinkansenen is vannak ilyenek, éppen 2011 óta (érdekes reakció a földrengésre..). Ott a Gran Class ledönthető ülései mellé kiszolgáló személyzet is jár, aki a helyünkre vezet, majd odaadja a menüt. Kapunk papucsot, pokrócot, és aztán elénk kerül a gourmet bento box. A naganói vonalon viszont nincs felszolgálás, itt, a fenti áron csak a dönthető szék jár. Nem csoda, hogy üres, ha még enni sem adnak… :)
Ezzel szemben egy Tokió-Aomori Gran Class jegy 27 ezer jen, itt a hagyományos áron felüli 10 ezer yenért legalább kapunk almalét. Asama Gran vs. Standard Class:
A turisták legtöbbje számára a legolcsóbb ülések is csodaszámba mennek, ha azt vesszük, hogy milyen tiszta, tágas, kényelmes és hihetetlenül pontos a shinkansen. Bárcsak ilyen vonatok lennének a világ minden táján!