Itt kezdj olvasni, ha még nem volt meg.
Tavaszi utam fénypontja, azt hiszem, az Akame 48 vízesések megtekintése volt, így ősszel, mikor erre jártam, ismét beszorítottam a programba. A vonat- és buszcsatlakozásra odafigyelve, némileg rövidebb távon mentem csak végig a vízesésekkel tarkított szurdokban, hogy megnézzem, milyen ősszel. Sajnos az igazi, tarka erdőhöz október végén még túl korán volt, és a kevesebb napsütéssel a tavaszi, változatos, színes táj, a sokszínű, csillogó víz is hiányzott, miközben próbáltam el-elcsípni kilométerenként egy-egy pirosabb faágat. (Klikk a képre, és megnő.)
Ha beköszönt az őszi tarkaság, akkor viszont az egyik legtutibb hely, tele mindenféle színű fával, és ahogy hidegre fordul az idő, éjjelente még díszkivilágítás is van. Azért most sem volt csúnya a hely, úgyhogy beteszek néhány októberi fotót, amelyeket részint annak illusztrálására is készítettem, hogy miért ne jöjjünk ide magassarkú cipőben / hurrikán-szezonban / jeges hóban stb. Bár ezek után azért most már megnézném télen is…
Hogy milyen lenne tarkában és kivilágítva, azt a hivatalos oldalról tudhatjuk:
Most egyébként épp be van fagyva.