Folytassuk az utibeszámolót… Mivel az út vége biztosabb volt, mint az eleje, a hossza pedig több, mint két hét, így a JR passomat csak a harmadik napon terveztem beindítani, addig pedig próbáltam olcsón közlekedni. A megérkezés estéjén ez viszonylag egyszerű volt, mivel a Narita Expressre van kedvezményes, csak NRT-Tokyo viszonylatra érvényes jegy (1500-ért külföldieknek), amivel Tokió körzetében több helyre is eljuthatunk, pl. akár Yokohamába is – így ez volt a C tervem, ha két nappal később tudok csak megérkezni. Meg egyébként is már rég szerettem volna látni a várost.
Most azonban már előbb Tokióban voltam, a második nap gyalog mentem Akihabarára, egy-két megállót utaztam csak vonaton, és aztán másnap reggel (okt. 22-én) 550 yenért Shin-Yokohamáig jutottam, mivel ott volt a szállásom. Ez a shinkansen-vonalon levő állomás – van „rendes” Yokohama is, a városközpontban, ahova már a metró vitt el, és mivel amúgy is városnézni akartam, megérte egy egynapos metróbérletet váltanom, szintén 550-ért. A Tokyo-Yokohama vonatút kb. 25 perc és 30 km.
Leraktam a csomagom a hotelben, ahol aztán este, mikor kiderült, hogy a non-smoking szobámból dől a cigifüst, még némi kavarás után el kellett menekülnöm. Egyébként most több helyen is szembesültem ezzel a problémával, hogy azt hiszik, attól lesz dohánymentes a szoba, hogy kijelölik, és tesznek bele virágillatot. Most is komolyan azzal akartak lerázni, hogy adtak egy sprét, hogy fújjam be! Pénz vissza, gyorsan a telefonomon egy last minute keresés, megláttam egy hasonló, kedvező árú szobát pár sarokkal odébb, egy sokkal szebb hotelben (Grace H.), és az viszont csodálatos volt, tágas, flancos, szép kilátással..
Két fő tervem volt Yokohamát illetően, az egyik a (Japánban található legnagyobb) kínai negyed megtekintése, a másik pedig a kikötő. Ezen kívül még a modern Minato Mirai 21 üzleti negyed is érdekelt volna, amelynek felhőkarcolói meghatározzák a parti látképet, de a fent látható időjárási viszonyok miatt erről le kellett mondanom. Itt található japán második legmagasabb épülete (296 m), a Yokohama Landmark Tower, amelyben egy ideig a világ leggyorsabb (45 km/h) liftje üzemelt, de azóta megelőzte a Taipei 101. A 69. emeleten található, Sky Garden kilátóból minden irányba, messze elláthatunk, jobb napokon akár a Fuji is látszik, de ez most egy elég rossz nap volt, úgyhogy kihagytam.
A hideg, szeles esőben épp elég volt a Kínai Negyedig elgyalogolni, amelyhez nem nagyon találtam közeli metrómegállót, legalábbis olyat, amire jó a jegyem a Yokohama Subway vonalán, ugyanis a városban több, különböző közlekedési társaság is üzemeltet járatokat. Végül meglett a negyed, amelynek főutcájából néhány kisebb mellékutca nyílik, és gyalog elég könnyen, gyorsan végigjárható. Yokohama egyike volt a legelső kikötőknek, amelyet megnyitottak a külföldiek előtt a 19. század közepén; rengeteg étterem, üzlet található itt, látványos, gazdag, kínai dekorációval. Sokkal szebb, mint pl. a new yorki, és mivel Japánban van, elég tisztának és rendezettnek is tűnt. Lásd a képeket.
Innen némi metróval, gyaloglással jutottam ki a kikötő Osanbashi Pier részébe, ahonnét a hajókra és a Minato Mirai részre nyílik kilátás. Ekkorra már nagyon elromlott az idő, esernyő-kifordító-kitépő szél fújt, és mindenhonnét ömlő eső esett, megfagytam, eláztam, és beértem egy-két szürke, ködös fotóval a partról. Innét aztán még hatalmas küzdelem volt a városi busszal visszakeveredni a központba, csurom vizesen, pedig lett volna még mit nézni. Yokohamában pl. egy Ramen és egy Cup Noodle múzeumot is találtunk, van állatkert és nagy akvárium, valamint itt alapították a Kirin sörgyárat is, amelynek egy része Kirin Beer Village néven fogadja a látogatókat, kóstolóval egybekötve. Bármikor, könnyen tehetünk ide egy kis kitérőt a fővárosból.