Fekete gyöngy

a Burger King kezdte

Mielőtt a fekete hamburgerre térnénk, egy kis bevezető a beszámolókhoz, amik lehet, hogy most időrendben lesznek (vagy nem). Továbbra is 2-ig vagyok fenn, de már nem biztos, hogy a két hete volt utazás miatt, csak fárasztóak a reggelek. Tulajdonképpen posztolhattam volna a helyszínen is, de ott végképp nem volt időm, vagy legalábbis nem szántam ilyesmire. Nyári időszámítás hiányában már október végén is d.u. fél 5 körül ment le a nap Japánban, és már azelőtt bezárt a legtöbb látnivaló, így kénytelen voltam korán kelni, a hotelből úgyis menni kell. Esténként aztán a készülődéssel, fotómásolással, ruhamosással és bolti kaja evéssel sokszor későig fenn voltam. Meg úgy napi átlag 350km-t utaztam is. Úgyhogy a történtek utólag kerülnek leírásra – másrészt meg inkább a kedves olvasóknak kéne szabadkozniuk a hozzászólások elmaradása végett. Érdekel még valakit rajtam kívül az egész?

a meki is beszállt

Nos, tehát, ami az utazást illeti, két fő célom volt, amelyek némileg ütötték egymást – meg akartam nézni egy igazi, japán fesztivált, egy konkrétat, ami október végén volt, és ha már ősz van, akkor a csodás, vörös, őszi falevelek látványát is, ami japánul kójó 紅葉. Ez – tekintve, hogy az ország viszonylag függőlegesen terül a térképre, nagyrészt északról dél felé -, a hideggel együtt jelenik meg, épp fordítva, mint a tavaszi cseresznyevirágok, és főleg novemberben ér csúcsára. Na, most a fesztivál Tokiótól délre volt, egy hónappal korábban, így kicsit kombinálnom kellett, de szerencsére a shinkansen gyorsan elrepít ide-oda. Plusz vannak foltok, ahol korábban piroslanak a fák, illetve a hegytetőkön is hamarabb van hideg hozzá. Vajon sikerültek-e a tervek? :)

Mivel még az sem volt biztos, hogy melyik járatra férek fel, több éjszakát is lefoglaltam az elején Tokióban, és így nem menekültem el egyből a fővárosból. Utazásom előtt nem sokkal még pusztító tájfunok söpörtek át az országon, esős időből bőven jutott, így nem nagyon tudtam itt mit kezdeni magammal, egyetlen bizonytalan tervemet, a Sky Treet, éppen felhők borították, amikből hullott a víz. Ezért első utam Akihabarára vitt, hogy pici wifi routert vegyek, mert sok hotelben csak kábeles net van. Furcsa volt az esténként nyüzsgő, neonnal teli városrész egy kihalt, borús reggelen, és hamar rá kellett jönnöm, hogy a bolt is csak 11-kor(!) nyit. Még kávét se volt könnyű találni, de aztán eltelt a reggel, és a következő, szerencsére időjárástól független programpontra léphettem: fekete hamburgert enni a Burger Kingben (szintén Akihabarán). Addigra épp elég éhes is lettem, annyira, hogy se a látvány, se más ne tudjon visszatartani.

A biztonság kedvéért azért egy olcsó hotdogot is vettem a közepes menü mellé (750¥), de végül az sem jött be igazán, mert agyon volt öntve mustárral, ketchuppal, és össze-vissza folyt, miközben a pici, zsúfolt étteremben egymás arcában nyomorgunk. Először persze, a fekete burgernek estem neki. A csomagolás nyilván fekete, a burger maga pedig az olcsó gyorsétteremláncokhoz illő forma, a poszterképekhez képest jóval fonnyadtabb megjelenéssel. A hús oké, a fekete zsömléhez nem volt semmilyen képzettársításom (még jó), a sajt meg inkább műanyagnak tűnt, mint egy útszéli bicikligumi darab. De végül is semmi undorító, bár azért a kék, fekete étellekkel szemben mindig egy kis averziót érzek – talán kulturális sajátosság. Kivéve, ha édességről van szó.. :)

Mindenesetre sikerült beleharapni. A húsban jó sok borsot is érezni, ami a fekete szín egy kissé megnyugtató, „normális” formája, de a többi feketeség már főleg tintahalból ered. A tintahal tintája színezi a fekete szószt, és a fekete sajtot és zsömlét pedig bambusz-szénnel festették be. Két változat kapható, a Kuro Diamond (fekete gyémánt) színes salátákkal, paradicsommal, majonézzel, és a Kuro Pearl (fekete gyöngy) tarkaságok nélkül. Én az utóbbi teljesen feketét választottam. Nem mondanám, hogy finom, de nem is rossz. Ha bekötött szemmel enné az ember, akkor csak kicsit van furcsa íze, de akár még tetszhet is, bár úgy inkább ennék egy normális whoppert. Itt viszont a lényeg, gondolom, pont a vizuális dráma. Kipróbálnád?

A termék egyébként nem is új, már 2012-ben kijött a Burger King egy fekete hamburgerrel, és rendre csúcsokat döntenek az eladási számaik. A 2013-as verziót Fekete Nindzsa néven árulták, amiben bacon is volt. A sikert látva a McDonalds is beszállt a fekete hamburgerek piaci szegmensébe, és Halloween alkalmából egy fekete és egy fehér, kisértetes burgert is árultak, ezt csak képen láttam. A mekis Ikasumi (tintahal-tinta) sajtburgerben csak a zsömle és a szósz fekete, sőt, inkább csak halvány sötétszürke, belül pedig élénk sárga. Pirított hagyma mellett a szokásos sajt, hús találhatók benne, valamint narancs chipotle szósz. Párja, a hófehér Camembert Chicken Filet már nem is hangzik olyan rosszul ezek után.