Pedig már elkönyveltem, hogy ez a japánok holdraszállása (nem komolyan), annyiszor próbáltam már megpillantani mindenhonnét. Egy nagy kamu. Egyfelől vagy egy tucat shinkansen utazás alkalmával tapadtam az ablakra hosszasan, másrészt jártam olyan helyeken is, ahonnan állítólag látszik, mint pl. Kamakura és az Enoshima sziget tetején, ill. a Sky Treeből. Semmi. Üres égbolt vagy felhők. Ezúttal sem jött össze, és le is mondtam róla, hogy végül az amúgy is 4.5 órás, Tokióig tartó vonatutam közben leszálljak Shizuoka környékén fölöslegesen, épp esős, ködös időben, úgyhogy elindultam inkább észak felé.
Így aztán igencsak váratlanul ért, amikor a vonatból Saitama prefektúrában, Omiya állomás közelében megpillantottam egy havas tetejű, vulkán alakú hegyet. Biztos valami helyi domb, de azért megnéztem a térképen, és gyanús lett, hogy nincs köztünk más kiemelkedés, úgyhogy megkérdeztem a mellettem ülő japánt is. :) Bizony ám, a Fuji, 100 km távolságból egyszercsak megjelent nekem, az utolsó napon. Sőt, a visszaúton is, este.
Bárcsak láthatnám.