Az 赤目四十八滝 Akame Shijūhattaki, avagy Akame 48 Waterfalls, Nabariban, Mie Prefektúrában található, vízesésekkel tűzdelt túraútvonal. Egy sziklás szurdokban, a folyó mentén kirándulva csodálhatjuk meg a vízeséseket, amelyek száma nem igazán 48, mert van sok kicsi és nagy, amiből kb. két tucatnak van csak saját elnevezése. A 48 itt inkább a sokaságot jelenti, a 8 és 12 többszörösei egyébként is szerencsés számok, és Japánban több helyen is van hasonló elnevezésű hely. Ami Akamét illeti, vörös szemet jelent, és egy bikához tartozik. 1300 éve, egy legendás szent ember, En no gyoja találkozott itt a vörösszemű bikát megülő tűzistennel, Fudo-myooval. A bikát nem, de a szobrát megtekinthetjük a bejárat közelében, egyéb állatokból pedig főleg szalamandrákkal találkozhatunk.
A vízesésekkel teli hegyszoros bejáratát (a belépővel szintén látogatható) óriásszalamandra-termen át közelíthetjük meg, ahol félméteres pédányok is láthatók – az erdőben már csak kisebbekkel találkoztam. A terület különösen népszerű az őszi lombok november közepi betarkulása idején, de a tavaszi, nyári zöldben is csodás, és a télen befagyó vízesések is szépek lehetnek, de azért az időjárásra figyeljünk. Nagyon sok nehéz, meredek, és télen/esőben csúszóssá váló szakasz van. Mobil térerő sincs, úgyhogy ne itt törjük ki a bokánk egyedül.
Az útvonal kb. 4 km hosszú, de szinte folyamatosan fel-le kell mászni meredek lépcsőkön, hegyeken, így kényelmes tempóban is akár 4 óra lehet végigjárni (oda-vissza). Az utolsó néhány vízesés már távolabb is van egymástól, így sok időt megspórolhatunk, ha lemondunk párról. Egy-két helyen padok, wc-k is vannak, de büfé nincs. Az út nagy része köves, néhol vas lépcsőkön kell felmászni. A terület egyébként az régi Iga tartomány része, nindzsák is gyakorlatoztak itt. A buszvégállomástól, ha nem jobbra, a vízesés felé megyünk, hanem balra, egy meredek dombon fel, akkor egy kevésbé ismert „ninja erdőbe” juthatunk, ahol bérelhetünk ninjaruhát, és részt vehetünk egy másfél órás kiképzésen, ami rejtőzködésből, mászásból és ugrálásból áll. Nekem elég volt a szurdok sziklafalain át visszarohanni az utolsó buszhoz fele idő alatt…
Akkor most kezdem előlről. Először is, ez volt a legszebb hely a múltkori utazás során, azért halogattam ilyen sokáig a beszámolót. :) A lenyűgöző Nachi vízesés után már nem nagyon voltak megtervezve a napjaim, ellenben a neten kutakodtam a vízesés okán, mert gyanús volt, hogy tán mégsem az a legnagyobb, mint írták. Valami weboldalra akadtam, ami Japán főbb vízeséseit taglalta, és így jutott tudomásomra az útmutatókban ritkán szereplő hely, ami csak egy órára van Oszakától, pont jó. Még akciós turistajegy csomagot is kiokoskodtam rá japánul, amivel a vonat és a busz mellett a belépőt is letudtam, de végül mégsem sikerült tökéletesre a szervezés, mert a buszcsatlakozást nem terveztem meg kellően. Ön tervezze meg. Úgyhogy ott álltam a vasútállomáson, a hegyektől messze, a szűkös időmmel, már délután, és csak két óra múlva jön a következő. Ami azért gond, mert visszafelé az utolsó pedig hétköznap 3:45-kor indul, és több óra a kirándulás is.
Próbáltam egy vasúti dolgozótól segítséget kérni, de nem volt a helyzet magaslatán, így magamtól kellett a kinti táblákból kiválasztanom a megfelelő taxiállomás számát, majd pedig kételkedve a járda szélén álló utcai telefonfülkéhez menni, hogy most akkor mi lesz. Még fiatal koromból emlékeztem rá, hogyan kell az ilyet használni.. :) Kagyló, pénz, tárcsázás.. Azt írták, hogy ingyenes a hívás, de persze, pénz nélkül nem ad vonalat. Azt hiszem, egy 100-ast dobtam be, de visszakaptam, és a 0120-350-575-öt hívtam. Meglepetésemre némi angoltudás fogadott a vonal túlvégén, és sikerült elmagyaráznom, honnan hová mennék, és egy negyedóra alatt megjött a taxi. Kb. 2000 yenbe került (a 10 perces busz út helyett, amire már volt jegyem).
A bejáratnál vannak szuvenírboltok, édességek, ital stb., majd pedig a jegy prezentálása után áthaladhatunk a szalamandrás kiállításon, és irány az erdő. A teljes út olyan 3/4-éig mentem, mindig a következő, még érdekesebb vízesésig próbáltam eljutni, „csak még egyet” alapon, de a kettőből álló Ninainál már visszafordultam, mert utána már kevesebb van és jóval messzebb. Ez olyan 1.5-2 órába telt (sok idő megy el fotózással), visszafelé meg kb. 50 percbe, mivel rohantam a buszhoz, mint akit kerget a vörösszemű bika. Elég húzos volt, de addigra már letudtam a 3-400 fotót és az ámulást. :) Csodaszép a hely, mindenütt újabb látvánnyal, a tiszta víz, benne a halak, fölötte bogárrajok köröznek, a lombok közt átszűrődő, táncoló napsugarak, a moha, a zöld, a sziklák, az illat, a növények, állatok, bogarak, békák hangja, mint valami tündérmese. A vízesések is jók, de inkább a színek a csoda, a sárga, vörös, zöld, kék, áttetsző folyóvíz, és még szalamandrát is láttam.
Valamiért a Mushishi film hangulatára emlékezetett az egész. Egyébként van egy Akame 48 Waterfalls c., japán film is (2003-as), díjakat is nyert, de másról szól, csak itt játszódik egy-egy jelenete (nincs hozzá angol felirat sem). Hétköznap nem voltak itt sokan, de ősszel, hétvégén több turista lehet. Ami a vízeséseket illeti, a legjelentősebb öt: Fudou – a bejárattól 300m-re, 7m széles, 15m magas. Fél km-rel később: Senju – 15m magas, 4 széles, és szétágazik. 1km-nél található a 30m magas, keskeny Nunobiki, és 2.6km-nél van a Ninai, ami 8m magas, és két külön ága van. További 300 méter fel-le kanyargás után jön a Biwa nevű, ami 15m magas. A fontosabb vízesések leírása (japánul). A Biwa után már csak egy távolabbi van, a Gankutsu vízesés, ahova további 30 perc után juthatunk el (3.3km-nél), vagy itt egy videó.
Nyitva: 8:30-17:00. Belépő: 400 yen (gyerek: 150). (Tavasszal még 300 volt..) Újév körül zárva. A Kintetsu vasút oszakai vonalán utazva Akameguchi (赤目口) állomásnál kell leszállni, majd onnan 10 perc busszal (vagy taxi/autó). A Kintetsu társaság vonataira nem érvényes a JR Pass! A Kintetsu akciós jegy fedezi retúr a normál (limited expressz felár!) vonatot Oszakából, Kiotóból (98p) stb., a buszt az állomástól (2×400 yen) és a belépőt is, valamint további kedvezményeket is nyújt a környékre (kosztümbérlés, onsen). Úgy nézem, szezonális jegy, én tavasszal voltam, de most őszre is van. Az ár a kiindulási állomástól függ, 2000 yen körül, és megéri. Egy másik opció a már korábban említett Kansai Thru Pass, ami a vonatot fedezi, és 20%-os kedvezményt nyújt a belépőre. Jobb, ha több napot vagyunk a régióban. Ha már ötöt is, akkor szóba jöhet a Kintetsu Rail Pass Wide bérlete. Íme a Google map, sétatérkép, buszmenetrend alul. Mindenképp ajánlom a fenti helyet, én még biztos visszamegyek*. Vízeséstérkép:
Balról jobbra értendő, a kék tábla a vízesés, néhány sziklának is van neve. A dupla Ninai (utolsó fotó) a 17. vízesés a 22-ből, amit a térkép név szerint jelez. Mint látható, kb. négy kivétellel ugyanazon folyóhoz tartoznak a vízesések, tehát (tekintve, hogy a víz nem folyik felfelé) minimum annyit kell hegynek mennünk, mint amennyit a víz összesen esik, de amúgy jóval többet. :) Érdekes volt még az Amefuri-dake is (utolsó előtti kép), ami a sziklafal menti gyalogút felett eseget (neve esőzért jelent), és alá lehet állni. (Vizesek leszünk.:) Itt néha még szivárványt is lehet látni.
*folytatás :)