Tenger, tonhal, termálvíz, templomok…
Folytatás innen: Kumano Kodó ősi zarándokutak, Kumano Nachi Taisha
Katsuura (勝浦) a fent bemutatott, vízeséséről és ősi szentélyéről neves Nachi mellett található fürdőváros, amely halászatáról is neves, a Kumano szentélyekhez vezető zarándokutak egy állomásaként jött létre a település, a Csendes-óceán partján, a hegyek lábánál. Itt találtam kényelmes szállást Nachihoz és a vasútállomáshoz közel, ahol a limited express Nankiról leszálltam.
A város Wakayama Prefektúra dél-keleti részén, a Katsuura (Kacuura) öbölben található, számtalan kis sziget és félsziget, kisebb-nagyobb szikla szegélyezi itt a partot. A halászatnak köszönhetően rengeteg étterem is várja az idelátogatókat a legfrissebb tengeri finomságokkal. A régióban ezen kívül még a mikan mandarinok termesztése is jól megy, sok narancsos szuvenírt láthatunk emiatt.
A város gyalog is körbejárható (térképek itt), a halászat, kikötő mellett főleg, mint onsen-rezort jelentős, a közeli Shirahama fürdővárossal vetekszik. Szinte minden részén akad termálfürdő, a vasútállomásnál levő információs központban kaphatunk tájékoztatást róluk vagy térképet a város számtalan pontján fellelhető fürdőkről. A tengerparton, a kikötőben pl. kéz- és lábfürdők is vannak, amelyet az arra járók ingyenesen igénybevehetnek, miközben az öböl hajóit bámulják a partról, a kis fabódékban ülve/ázva. Kora hajnalban sétáltam erre, enyém volt az egész hely.
Hosszabb nyaralásra ajánlott a két fő onsen rezort, a Hotel Urashima és a Nakanoshima, utóbbi a saját szigetén áll, és remek kilátást igér. A Hotel Urashima a partról jól látható, hatalmas komplexum, amelynek egyik végéből a másikba jutni is nagy túra lehet. Hét fürdője van, a legérdekesebb a Boki-do Onsen, amely egy természetes barlangban található, és az óceánra nyílik. A város fürdőit napijeggyel is látogathatja bárki, nemcsak a szállodai vendégek.
Nekem, persze, erre nem volt időm, így inkább az állomástól egy percre található, kis, kedves, európai stílusúnak kikiáltott hotelben foglaltam szállást (booking.comon), ahol készpénzzel kellett fizetni, nem választhattam füstmentes szobát se (bár az volt), és kb. csak egy tucat szobájuk van, de kellemes meglepetésként az egyik legobb szállás volt az utamon a Hotel Charmant.
A sármos kis hotel pár lépésre a vonattól, a városka szívében található, nem beszélnek sokat angolul, de annál segítőkészebb a személyzet. A szoba japán viszonylatban tágas volt, és mindennel felszerelt, a reggeli pedig, amit személyesen felszolgáltak, nyugatias és pazar.
A kikötőben reggel megcsodálhatjuk a nyüzsgő halpiacot, ami a tokiói Tsukiji markethez hasonló, csak jóval kisebb. A frissen fogott, hatalmas tonhalakhoz azonban korán kell kelni. A környéken továbbá delfin- és bálnanéző hajókirándulásokat is kínálnak áprilistól szeptember végéig. A közeli Taijiban bálnamúzeum is található. A lényeg azért, persze, a Nachi Taisha szentély és környéke, ahova busszal juthatunk fel.
Ahogy írtam a korábbi oldalakon, sikerült szerencsére a rossz idő előtt feljutnom a hegyre, aminek nagyon örültem másnap a sötét fellegek láttán. Egy kis sétára jutott még időm a kikötőben a felhőszakadás előtt, amit aztán az Oszakáig tartó, négyórás vonatúton bámulhattam az ablakon át (aztán bőrigáztam ernyővel a kézben). Indulás előtt mandarinos kekszeket és karamellt vettem, valamint a lent látható madarat, ami szintén helyi nevezetesség.
A háromlábú holló, vagyis Yatagarasu egy mítológiai állat, illetve istenség – már a Kojiki 8. században írt tőrténeteiben is szerepel, de más népek is ismernek hasonló lényt. Az újjászületés és az útmutatás szimbóluma, utóbbihoz kapcsolódik a Kumano régióhoz kötődő legendája. A kumanói madár Jimmu császárt vezette el itteni útja (és csatái) során végül a Yamato vidékre, ahol az egyesített ország megalakult, és Jimmu elfoglalta a trónt, mint az első japán császár. A yatagarasu a Japán Nemzeti Futballszövetség és a japán fociválogatott emblémáján is megtalálható.
