Kumano Kodó ősi zarándokutak

nachi1 nachi2 nachi3

A Kumano Kodō (熊野古道, Kumano ősi utak) az Oszakától, Kiotótól délre fekvő Kii-félszigeten található, ősi zarándokútvonalak összefoglaló neve, amely – mint már említettem a Koyasan kapcsán – felkerült az UNESCO listájára, mint: Világörökségi helyszín – Szent helyek és zarándokutak a Kii-hegységben (UNESCO World Heritage:”Sacred Sites and Pilgrimage Routes in the Kii Mountain Range”). Ise, illetve az Iszei Nagyszentély is az útvonalak része.

Nachi Taisha (és vízesés) mellett még a wakayamai Tanabe városban található Kumano Hongū Taisha és a Shinguban található Kumano Hayatama Taisha képezik a Kumano Három Nagyszentélye triót, a terület további szentélyei is ebből az alapból –  Kumano Sanzan: kumanói három hegy – erednek, amelyek Kumano három hegyéhez (Nachi, Hongú, Shingú) kapcsolódó, sintó szentélyek. Az egymástól 20-40km-re található szentélyeket zarándokutak kötik össze, könnyű, nehéz és eltűnt szakaszokkal, de mind lenyűgöző tájakon.

kumano_kodo_map

A Kumano régió vallási jelentősége a történelem előtti időkig nyúlik vissza, még a modern, japán vallások kialakulása előtti időkig, amikor az itt élők a természet erőit csodálták. A különböző szentélyek a 10. században, buddhista hatásra szerveződtek a fenti hármasba, és az isteneiket összefüggésbe hozták más-más Buddhákkal, amiből egy jellegzetes, sintó-buddhista mix lett, még több hívőt idevonzva. A Kumano Sanzan a pilgrim utak célpontja, de maguk a zarándokutak messzire elérnek, és az egész félszigetet behálózzák. A legfőbb útvonalak:

kumano kodo

Nahahecsi – a császári útvonal. Tanabe várostól indul, a félsziget dél-nyugati parján, a hegyeken át. A régi fővárosból, Kiotóból érkező császári család is gyakran erre járt a 10. századtól kezdve. Az út egy részét csónakkal, hajóval is meg lehet tenni a Kumano-gawa folyón, plusz gyalog a hegyeken át, de több helyen is meg lehet szállni útközben, és vannak népszerű onsenek is. Ez a szakasz 40 km.

Kohecsi – a hegyi út. Ez Koyasantól indul, északról dél-kelet felé. „Csak” át kell vágni a hegyeken, ezer méteres magasságkülönbségekkel küzdve, kietlen vidékeken át. Az út 70 km, csak profiknak.

Ohechi – a parti út, Tanabétól Nachiig a tengerpart mentén. Az Edo korban népszerű, Csendes-óceáni panorámát nyújtó zarándokút nyomai mára már nagyrészt eltűntek a partmenti települések fejlődése következtében.

kumanokodo1 kumanokodo2

Iseji – könnyen kitalálható, hogy az Iszei Nagyszentélytől indul, a félsziget keleti partja mentén. A partmenti városok miatt ennek is sok része eltűnt vagy lebetonozódott, de ha bele lehetne számolni a vasúti sineket is, akkor én pont erre mentem. :) Matsusakától Katsuuráig a Limited Express Wide View Nanki 5 nevű, panorámás ablakú expresszvonattal. Azzal is 2,5 óra volt, úgyhogy gyalog elég sok lehet…

A fentieken túl még két jelentősebb zarándokút található a területen, a Koyasanhoz felvezető Choishi-michi, valamint a Kumano Sanzant északra, Omine-hegyen át Yoshinóval összekötő, Omine Okugake-michi hegyi út, ami a Shugendo szektához tartozó hegyi aszkéták gyakorlóterepe volt, és igen nehéz, veszélyes, kieső útvonal.

pilgrimageKövetkezőnek majd a Nachi Taisháról, az óceánpartról és a régió háromlábú madaráról lesz szó. Ami még a pilgrimkedést illeti, ahogy hellokittyn is láthattuk, ehhez jellegzetes, hegyizarándok  öltözék is dukál, amit persze, a legtöbb helyszínen számtalan szuvenírboltban beszerezhetünk. Bot, köpeny, kúp-alakú szalmakalap – utóbbi, mivel merev, nem túl praktikus hazavinni és bőrönd mellett cipelni, de igencsak jól jön a melegben – ne is gondoljuk, hogy a hegyekben hűvös lesz, napszúrást itt is könnyen kaphatunk. Nekem nagyon tetszett a kalap, amelyet kb. 600 yentől felfelé árultak, és egy csomó helyen nem vettem meg. :) Shikokun is árulták, az ottani zarándoklat okán. Szalmapapucs helyett kényelmes bakancs sem árt. Ide azért még a japán lányok sem jönnek magassarkúban.

kumano-mountainsÉrdemes még figyelembe venni a Kii-félsziget időjárását is, ami a Kuroshio áramlatnak köszönhetően a világ egyik legcsapadékosabb területe, mérsékeltövi esőerdőkkel borítva. A déli részeken akár évi 5 m csapadék is érheti, és komoly pusztítást végeznek erre a tájfunok is, ilyenkor nem ritka a napi 94cm-es csapadékmennyiség. A 2011-es Typhoon No. 12. különösen sok kárt okozott, Wakayama Prefektúrában 50 életet követelt, és számos várost öntöttek el a megáradt folyók, sok földcsuszamlással kísérve, hónapokig tartott a helyreállítás. A pár hete az országon végigsöpört Halong tájfun idején sem szerettem volna épp itt kirándulni, bár az egymillió lakos evakuálásához vezető vihar az ország sok más területén is átsöpört. Ha jó idő van viszont, ki ne hagyjuk ezeket a csodás helyeket! Folyt. köv.

A bejegyzés kategóriája: JAPÁN, Utazás
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük