Remek szuvenír a régió legjobb, legismertebb gyümölcseit karamell formájában árulni. Először a Kii-félszigeten, a Csendes-óceán partján találkoztam ilyesmivel (Katsuurában, Wakayama Pref.), ahol épp a mikan mandarinok termesztése megy jól, de a mandarinos karamellről már nincs fotóm, tegnap ettem meg az utolsót. Remek kombináció. Persze, mint karamell, ragacsos és nem annyira szórakoztató enni, vagy legalábbis sokáig tart, de ha jó íze van, akkor azért ez előny is. Az említett, Kumano-régiós dobozán mackó volt (Kuma).
A fenti képen a frissen kibontott őszibarackosat látjuk, amelyet Okayamában kaptam fel, ahol a fehérbelű őszibarack és a szőlő a fő termék, és szőlőset is árultak. Ennek már nincs annyira egyértelmű gyümölcsíze, kár, hogy szőlőset nem vettem. Sosem voltam oda a karamellért (キャラメル), talán csak a finom, omlós tejkaramella ízlett gyerekkoromban, de ma már annyi jobb módja van a vércukorszint megemlésének.. A mandarinosból azért vennék még egy dobozzal. Kyushun meg talán édeskrumplist… a szapporói állatkertben meg jegesmedvéset. Hokkaidón elég sokféle akad, pl. dinnyés, kék mézbogyós vagy Tokachi megyéből azuki babos. Hasonló édességet mindenesetre készíthetünk otthon is.