Nara város Kiotótól és Oszakától is egy órára található, a szintén Nara nevű prefektúrában, könnyű megközelíteni (pl. vonattal) és érdemes is. „Historic Monuments of Ancient Nara” avagy „Az ősi Nara történelmi műemlékei” néven az UNESCO Világörökség része. Az említett világörökségi címet a sok műemlék közül konkrétan a Tódai-dzsi, a Szaidaidzsi, a Kófukudzsi, a Gangódzsi, a Jakusidzsi, a Tósódaidzsi, a Kaszuga szentély és a Heidzsó palota romjai valamint a Kaszugajama ősi erdeje alkotják. Én csak egy félnapos kiruccanást terveztem ide Kiotóból, így főleg a legnagyobb szentély (Kasuga Taisha) és a legnagyobb templom (Todaiji) érdekelt.
Ha vonattal érkezünk, és gyaloglás helyett inkább a látványosságok megtekintésére szánnánk az időt, akkor buszra kell szállnunk pár száz yenért, ami a fő műemlékek mentén áll meg. A legtöbb helyszín a hatalmas Nara Parkban található, amihez a Kintetsu vonatállomás van közelebb, a JR állomása egy 20 perc séta. Az se tévesszen meg minket, hogy minden ugyanazon a zöld folton van a térképen, a park tényleg hatalmas, a táblákkal kijelölt úton 1-2 km-es távra lehetnek egymástól helyek. A város sem kicsi amúgy, hat egyeteme van. Narában is érvényes a Kansai Thru Pass, amivel használhatjuk a buszokat és a Kintetsu vonatot. Ha JR-ral jövünk, akkor pedig 500 yenért napijegyet vehetünk a buszra (térkép itt).
Nara 710-ben lett az ország fővárosa, akkor még Heidzsó néven, 784-ig. Ekkorra már túlzott hatalmat ért el a számos, ott található, buddhista templom, és a politikai hatalom jobbnak látta odébállni Nagaokába. A Kaszuga nagyszentély egy ősi legendája szerint Takemikazuchi isten egy fehér őz hátán érkezett Narába, hogy az újonnan épült fővárost védelmezze. Azóta tisztelik – és tartják nagy számban – itt szent állatként az őzeket, amelyek szabadon sétálnak a turisták közt a parkban. Utcai árusoktól „shika sembei„-t, őz-sütit vehetünk, az állatokat etetni, valószínűleg ez lehet közvetlenségük oka, bár láttam egy-két figyelmeztető táblát is, hogy alkalmanként harapni és rúgni is képesek. Elég büdösek is amúgy, de a fotólehetőség tagadhatatlanul vonzó.
Elsőként a Todaijihez akartam menni, ahol egy hatalmas bronz buddha ül, de már az első sarkon eltévedtem – összezavartak az őzek :) – és a másik helyen, a Kaszuga nagyszentélynél kötöttem ki. A harmadik tervem a Manyo Botanikus Kert volt, ami a Kasuga Taishához tartozó, közelében fekvő, nagy növénykert, és engem elsősorban a Wisteria Garden, azaz Lilaakáckert miatt, de megkérdeztem a pénztárnál (japánul fudzsi), és mondták, hogy már elvirágzott. A cseresznyevirágzás utáni növény, május közepéig esélyes. A belépő 500 yen. Természetesen a cseresznyevirágzás is látványos Narában, és télen sem unatkoznánk itt, januárban pl. fel szoktak gyújtani egy egész hegyet a Wakakusa Yamayaki fesztivál keretében. (Jövőre 25-én, esőnap 31.)
A Kaszuga nagyszentély (Kasuga Taisha) Nara legfőbb sintó szentélye, a fővárossal együtt alapították, az azt védelmező istenségnek. Akár csak az Iszei nagyszentélyt, ezt is hagyományosan újraépítették 20 évente, azonban ezzel a szokással az Edo-kor végén felhagytak. A szentély külső részét ingyen is meglátogathatjuk, de érdemes kifizetni az 500 yen belépőt, hogy beljebb menjünk, ahol még több épületet találunk. A szentély egyedi építészetén túl lámpásairól is híres, amelyet hívők adományoztak. Egy részük egy épületen belül ég, a többi pedig végig, a fal mentén lóg, és évente kétszer gyújtják meg őket egy fesztivál keretében. A szentély területén még egy tucat további, kisebb szentély található, különféle istenségeknek és más-más témáknak szentelve.
A Todaiji Daibutsuden buszmegállótól 10 perc séta az ősi, hatalmas fák közt a Tódai-dzsi (東大寺) templom. Egy hatalmas kapuval találkozunk először, majd még egy nagyobb épületen áthaladva – ahol kifizetjük az 500 yen belépőt – tárul elénk a lényeg, a Daibutsuden – Nagy Buddha Csarnok – nevű építmény, amely egy hatalmas, 15 méteres, bronz Buddhának ad otthont, aki egy lótuszvirágon ül. A Daibutsuden volt 1998-ig a világ legnagyobb fa épülete, annak ellenére, hogy legutóbbi, 1692-es újraépítése során eredeti méretének mindössze kétharmada lett. Nem csak nagy, hanem igen látványos is, szerintem úgy néz ki, mint egy hatalmas fej, ami épp tanulmányi kiránduláson résztvevő iskoláscsoportok tucatjait nyeli el. :)
A templom építését Sómu-császár rendelte el a 8. században. Állítólag 2.6 millióan dolgoztak rajta. Az épület ma már nem tükrözi hűen az eredeti verziót, nemcsak méretét, kinézetét is megváltoztatták a 18. században. Az eredeti épülethez, amelynek felépítése annak idején csaknem csődbe vitte az országot még két 100 méteres pagoda is tartozott, amit a maga idejében csak az egyiptomi piramisok vertek magasságilag, de egy földrengés elpusztította őket. A bronz buddhának is csak a talapzata és a lótuszvirág-levelei eredetiek.
A 15 méter magas Nagy Buddha szobor (daibucu) 500 tonnát nyom, és ezt is többször újraöntötték, javítgatták. Más-más korból származik a keze és a feje is. A csarnokban mellette még más, hatalmas szobor is található, pl. kettő a négy égtájat védelmező istenekből (az észeaki és a nyugati, Tamonten és Kōmokuten). További érdekesség a csarnokban egy fa oszlop (20m magas, mind hatalmasak), amelynek alján egy akkora rés található, mint a Nagy Buddha orrlyuka. Azt mondják, aki ezen át tud mászni, az következő életében megvilágosodik.
